A templom festett kazettás mennyezetét Tombor Ilona még „elpusztultnak” minõsíti 1968-ban megjelent mûvének adattárában, Boros Judit pedig 1982-es kiegészítésében meg sem említi. Ehhez képest a mennyezet viszonylag ép állapotban tanulmányozható ma is, és ugyanebben a templomban még két egymással szemközti karzat mellvédje is tartalmaz festett táblákat. A hajó mennyezete késõbbi, az ún. „medaillonos” stílus sajátosságait mutatja, szõnyegszerû mintázatával és naturalisztikus felfogású virágábráival. Ehhez a korszakhoz tartozik a hajóbeli (nyugati) karzat mellvédje is, a maga tükörszimmetrikusan elrendezett, motívumait látványszinten részletezõ ábráival. Sokkal izgalmasabbak a szentély mennyezet-, illetve karzatkazettái.
Az utóbbiakon jól értelmezhetõ ábrapár jelenik meg, amelynek ilyen részletezettségû analógiájával a szamosháti Gyügye mennyezetén az ottani királykazettán találkozhatunk. A szõlõtõ és a dinnye kettõségérõl van szó, amely gyümölcspár a kereszténységnek egy elõreformációs ágában, a manicheizmusban játszott kitüntetett szerepet a szertartások során. A hazai reformációnak ebbe az irányba tartó gyökereivel a vallástörténeti kutatás eddig nem foglalkozott jelentõségéhez mért terjedelemben és alapossággal. A szentélynek mind a mennyezetén, mind a karzat mellvédjén egy olyan ábra tûnik fel a legsûrûbben – az összesen öt mellvéd-tábla közül kettõn - , amely a Halak havának képjeleként azonosítható a hazai népmûvészet emlékein, illetve a többi (például a csengersimai vagy a gyügyei) festett kazettás mennyezeten. A magyarázat kézenfekvõ: az Ige ebben a világhónapban öltött testet és fejti ki hatását a gyülekezetre. Különös figyelmünkre érdemes ezeken túl a növényi kezdeményekbõl fokozatosan kibontakozó ún. „kétfejû sas” ábra, a tavaszi napéjegyenlõség, illetve a hozzá kapcsolódó feltámadás nálunk szokványosnak mondható képjele, továbbá a két sárkány- és az ugyancsak két oroszlán-alakzat. Ez utóbbiak tábláin két különbözõ kifejtettségi fokon látjuk a Mérleg (keleten: Sárkány) hónap második, illetve harmadik harmadában esedékes tulajdonságok állat-képviselõit is, a „Koronás kicsi kígyót”, illetve az állati tulajdonságait már-már teljesen feladó, itt-ott már elnövényesedett „gilisztát”. Mintkét esetben a kiegyensúlyozottság végletes esete áll szemben az aktív életvitel ugyancsak szélsõséges képviseletével, az Oroszlánnal.
