Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője. Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja. Legjelentősebb alkotásai között tartják számon Sárospatakon A Művelődési Házát (1983) és az Árpád Gimnáziumot (1992); a paksi római katolikus (1987) és a siófoki evangélikus templomot (1989); a zalaszentlászlói (1983), a jászkiséri (1984), a jászapáti (1986) és a kakasdi faluházat (1983) ; a makói Hagymaház (1996-2000) és a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemet (1994-95).

Konzervatív közéleti személyiségként is ismert, ez a tevékenysége a rendszerváltás után lett intenzívebb. Különböző közéleti civil egyesületeket alapított; a konzervatív politikusok tanácsadóként véleményét gyakran kikérik. Az Országépítő Alapítvány alelnöke, a konzervatív, jobboldali közéleti személyiségeket, tudósokat, művészeket tömörítő Nemzeti Egység Mozgalom vezetője.