1664 November 18.: Egy vadászat alkalmával máig tisztázatlan körülmények között meghalt Zrínyi Miklós gróf, horvát bán.

A magyar történelem drámaciklusában a XVII. század komor tragédia: halálos őrlődés szultáni és császári között. Az előző, a XVI. századnak minden vérgőzössége mellett még volt reneszánsz csillogása is, élesztette a hitviták nagyon is politikai tartalmú izgalma, a költészet addig ismeretlen magasságokig emelkedett Balassival, s az utódai közül legalábbis Rimayval. Mellettük olyan neveket említhetünk, mint a humanista drámaíró Bornemisza Pétert, a műfordító-nyelvtudós Szenci Molnár Albertet, a magyar verselés egyik korai bravúrmesterét. A XVII. század derekára mindez már múlt, minden csak vérengzés és csüggedés, mögötte a császári-egyházi barokk pompával, előtérben a nép és az ország romlásával, a szakadatlan életveszéllyel, a nemzethalál nagyon is indokoltnak látszó rémképével. Erdélynek sikerült kiszakítania magát ebből a halálos nyomásból, és időleges önállóságában, virágzó fejedelemség keretén belül éli tovább a reneszánszot. Magyarország azonban félig török hódoltság, félig császári zsoldosok szabad prédája. Az ország lakosságának valamennyi osztálya - más-másképpen, de mégis együtt - éli azt a szorongásos életet, amelyből majd a század végső évtizedeire kirobban a megalázott nép és a megalázott urak közös élethalálharca: a Thökölyéktől Rákócziékig húzódó kuruc háború. Tragikus század. Ennek a tragédiának főszereplője Zrínyi Miklós.

Korán árvaságra jutott, ezért öccsével együtt Pázmány Péter és Sennyei István gyámsága alá kerültek. 1628 és 1634 között a grazi, bécsi és nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult, 1636-ban itáliai utazást tett, amelynek során VIII. Orbán pápa is fogadta Rómában. 1641-ben megosztoztak öccsével a családi vagyonon, Zrínyi Miklósnak a muraközi, Péternek a tengermelléki rész jutott. 1642-től 1644-ig harcolt a harmincéves háborúban a svédek ellen Morvaországban és Sziléziában, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen a Felvidéken. 1645-től Zala vármegye főispánja, 1646-ban generális lett, 1647-ben bánná nevezték ki. 1648-ban készült el fő költői műve, a "Szigeti veszedelem", amelyben dédapja hősies helytállását énekelte meg. 1646-ban írta a "Tábori kis trakta", 1650 és 1653 között a "Vitéz hadnagy" című művét. Mivel Bécs nem támogatta politikai elképzeléseit, Velencével és Firenzével épített ki kapcsolatokat. 1660-63-ban "Az török Afium ellen való orvosság" című művét írta meg. 1661 nyarán megkezdte a Muraköz védelmét szolgáló Újzrínyivár építését a bécsi udvar tiltakozása ellenére, 1662-ban gróf R. Montecuccoli császári hadvezért támadta vitairataiban katonai sikertelenségei miatt. 1663-ban elkészítette politikai végrendeletét irodalmi levél formájában, ekkor már külföldön is ismert, nagy tekintélyű hadvezérnek és politikusnak számított. Kinevezték a török ellen harcoló csapatok főparancsnokává, sikeresen harcolt a Duna és Mura mentén, azonban a vele szemben egyre bizalmatlanabb bési udvar leváltotta tisztségéről. 1664. januárjában ennek ellenére megindította téli hadjáratait, átmenetileg sikerült elfoglalnia Babócsát, Berzencét, Szigetvárt és Pécset, majd a törökök számára rendkívüli fontosságú eszéki hidat is felgyújtotta, elfoglalta Segesdet. Április végén megkezdte Kanizsa ostromát, amelyhez nem kapott segítséget, így júniusban kénytelen volt visszavonulni. Közben a török fősereg hozzákezdett Újzrínyivár ostromához, amelynek elfoglalását és felrobbantását az ide felvonult Montecuccoli tétlenül nézte végig. A vasvári béke után világosan látta, hogy a magyar rendiség addig elért vívmányait csak a belső erők rendezésével és a szomszédos országok támogatásával lehet megvédeni a bécsi udvar támadásaival szemben, ezért az összeesküvési terveket szövögető rendi vezetőket is próbálta ebben az irányban befolyásolni. Eközben halt meg máig tisztázatlan körülmények között: vadászat alkalmával egy sebesült vadkan áldozatául esett a Csáktornya melletti erdőben.

  
 Szigeti veszedelem               Zrínyi Miklós összes költeménye   Zrínyi-bibliográfia 

 �Sors bona, nihil aliud�, ezzel a felirattal olvashatjuk gróf Zrínyi Miklós könyveinek híres borítólapjain írt jelmondatát. A �Jó szerencse (kell), semmi más� szalagcím egy mélységesen hívő, kiemelkedő emberi értékekkel és tulajdonságokkal rendelkező embernek, a költőnek, a politikusnak és hadvezérnek a megnyilatkozása. Tragikus valóság, hogy a magyar nemzet egyik legkiválóbb hősét és történelmi családját éppen a szerencse kerülte el! �Ars longa, vita brevis� vagyis �a művészet végtelen az élet véges�. Ezt a régi latin gondolatot erősítette meg a költő Zrínyi Miklós a Vitéz hadnagy előszavában. �Alig kezd az ember egy derék dolgot, mindjárt ott terem a halál és félbehagyatja véle kevély szándékjait.� Szakadatlanul tevékeny életében igazán csak "mellékesen" költő. De olyan színvonalon volt mellékesen költő, hogy ezzel ő a század irodalmának versenytárs nélküli főalakja. Mint ahogy főalakja a kor politikai életének, főalakja a kor hadtörténetének, előfutára a hazai hadtudománynak, megteremtője a magyar politikai publicisztikának. Olyan helyen állt, és olyan egyéniség volt, hogy lehetett volna belőle a nemzet diadalmas vezére, és lehetett volna eszméinek vértanúja. De negyvennégy éves korában vadászbaleset áldozata lett, s ezzel egész politikai-katonai elképzelése torzóvá vált. Véletlen halála oly mértékben tette teljessé a nemzeti tragédiát, hogy el sem tudták képzelni véletlen voltát. Azonnal suttogni kezdték, hogy nem is a vadkan ölte meg, hanem Bécs orgyilkos megbízottja lőtte le vadászat közben. Így lett volna szükségszerű, így kellett volna megírni egy tragédiában. De hát nem is ritkán a véletlenek végzik el a szükségszerűség munkáját. Élete töredék, de alakja teljes: erkölcstani példázat, követendő embereszmény. És teljes az irodalmi életmű, amelyet a következő évszázadokra hagyott.

A honvédelem és a katonaeszmény Zrínyi Miklós történeti és katonai_írásaiban

 2000/1 A_Zrínyi-Frangepán_összeesküvés_a_horvát_irodalomban>>>

Kovács Sándor Iván: Adriai tengernek szirénái Zrínyi Miklós: "Egy várostrom - egy vers. Naiv krónikásként így is leírhatnánk epikus költészetünk történetét ..."

Arday Géza: Zrínyi Miklós lírája

 Egyéb olvasnivaló:

Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból, II. rész. Szerk. KOVÁCS Sándor Iván, 2000, 2003.

ARANY János: Zrínyi és Tasso, 1859 = Összes művei, X, Bp., 1962, 330-439. (más kiadás is használható)
BENE Sándor: A hír és a közvélemény koncepciójának formálódása Zrínyi Miklós műveiben (A világszínháztól a politika színházáig), Irodalomtörténeti Közlemények, 1996, 369-394.
BORZSÁK István: Adriai tengernek Syrenaia, Irodalomtörténet, XLVII(1959), 480-488.
DI FRANCESCO, Amedeo: Kőszikla és forgószél: jelképek a Szigeti veszedelemben, MTA I. Osztályának Közleményei, 1979

KIRÁLY György: Zrínyi és a renaissance - (1920) = A filológus kalandozásai, kiad. KENYERES Ágnes, Bp., 1980, 207-216.
KOVÁCS Sándor Iván: "Ha mit az én magyar verseim tehetnek." Irodalomtörténet, 1998, 252-270.
KOVÁCS Sándor Iván: A lírikus Zrínyi = Koboz és virginál, Békéscsaba, 1990, 5-42.
PERJÉS Géza: Zrínyi Miklós, a hadtudományi író = Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok, Bp., Balassi, 1999, 121-148.
SZÖRÉNYI László: Zrínyi és Attila; A Szigeti veszedelem és az európai epikus hagyomány; Panegyricus és eposz; A barokk hősi ideál a XVII. századi olasz, magyar és közép-európai eposzban = Hunok és jezsuiták, Bp., 1993, 11-43.

Angol életrajz Zrínyi Miklósról, kiad. PÉTER Katalin, Bp., Akadémiai, 1987. (Zrínyi Könyvtár 2.)
BENE Sándor-BORIÁN Gellért: Zrínyi és a vadkan, Helikon, Bp., 1988.
Eszterházy Pál versei = RMKT XVII. század, 12. kötet, 485-624, 795-804.
GYÖNGYÖSI István: A márssal társalkodó Murányi Vénusz, kiad. JANKOVICS József, NYERGES Judit, Bp., Balassi, 1998.
GYÖNGYÖSI István: Porábúl megéledett Főnix, avagy Kemény János emlékezete, kiad. JANKOVICS József, NYERGES Judit, Bp., Balassi, 1999.
KIRÁLY Erzsébet: Tasso és Zrínyi, Bp., 1989.
KOVÁCS Sándor Iván: A "Syrena" és a szobor, Pécs, 1993.
KOVÁCS Sándor Iván: Zrínyi-tanulmányok, Bp., 1979.
Listius László versei = RMKT XVII. század, 12. kötet, 263-484, 771-794.
LŐKÖS István: Zrínyi eposzának horvát epikai előzményei, Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 1997.
TOTH István Költői művei, kiad. ORLOVSZKY Géza, Bp., Balassi, 2000. (RMKT 18. századi sorozat)