6. A KIEJTÉS SOKSZÍNŰSÉGE ÉS AZ ABC VÁLTOZÉKONYSÁGA

Nem csak két különböző, hanem egy adott nyelven belül is nagyon "szóródik" a kiejtés: Ha például kimondatjuk ugyan azt a szót csángóval, kórógyival, palóccal, vasival stb., igen csak sokszínű hangzatokat kapunk.

Melyik az igazi ~ Mindegyik, mert a szó ugyan az!

Ha régen írták le ezt a szót, pl. a kórógyi hangzásút a régi latin ABC-vel, és az akkori latin helyesírással, akkor a szót jelképező betűhalmazra - ahogyan mondani szokás - az anyja sem ismerne rá. Pedig a szó ismét csak ugyan az. (Lásd a következő fejezet első példaszavát.) Tovább ront a papírokat nézegetők helyzetén - de ismétlem: csakis papíron a különbözőség- hogy nem csak a helyesírás, hanem maga az ABC sem állandó. Továbbá - mint már szóltunk róla-, jelentősen rontja a visszaolvasást az ABC-n belüli betű-hang viszony rendkívüli változékonysága is. Például mai napság itt Európában:

a j betű jelölhet: i-t , j-t, zs-t, dzs-t és h-t; a c betű jelölhet: c-t, sz-t, k-t, kh-t, és akkor még nem beszéltünk a hangok nyelvenkénti rendkívül eltérő kiejtéséről (Pl. az angol hangkészlet egészen más, mint a magyar.) Lásd még: "akcentus", vagy akár a magánhangozók rend kívüli kiejtési szabadságát a magyar nyelvben.

450-500 év szempontunkból nem, nagy idő.

Íme egy idézet 1536-ban leírt szövegből (tessék csak nekigyürkőzni!):

Elég ijesztő lehet annak, aki még sosem böngészett e korabeli írást, ám csakis az ABC és a helyesírás módosulásával szembesült: a szöveg hibátlan, ma is friss magyar szöveg. (Az ezen időből származó angol szöveget viszont a mai angol a csak a nyelv változása miatt sem érti.) A fentí szöveg mai betű vető szokások szerént leírva

"Lássatok hogy meg ne csalassatok, mert sokan jőnek én nevemben mondván, hogy ők volnának a Krisztus, és az idő elközelgett volna, de ne menjetek azok után. Mikoron kegig (pedig) hall- andotok hadakat és háborúságokat, ne rettennjetek meg. Mert szükség hogy ezek először meglegyenek..."

Minél távolabb megyünk az időben, a mai és az akkori papíron lévő látványok közötti eltérés fokozatosan egyre nagyobb annál, mint ami az előző a. és b. kép között látható. Csakis a papíron, mert pl. nagyon nehéz találni olyan valamire való változásokat 500 évvel ez előttről, mint pl. kegtig > pedig, avagy az 1200-as évekből hullottya > hullása. Ezzel szemben - mint láttuk - a papíron lévő "kaparások" pedig hatalmas változást sugallnak. Nyelvtani változás a fenti idézetben egy található: hallandotok. Ez a jövő idő kiment a divatból. De ez sem megromlott, hanem kihunyt, bár megértjük. (Egy kétségtelen romlás jól látszik: a gondolatközlés, fogalmazás tömörségét az egyre nagyobb szó szátyárkodás váltja fel.)

Megjegyzem még, az írás képe még azonos időben, azonos helyen is jelentősen függ attól, ki veti a betűket. Mindig is legalább akkora különbségeknek kellett lenniük, ahogyan ma is látjuk például a két nyelvű jelző táblákon az út szélén (figyeljék csak ezeket az országot járván, mert roppant tanulságosak): Lánycsók = `Lonchuk', Solymár = `Schnumar'. Most vajon a `lon` nem lenne lány, a `chuk' ne lenne csók, a `schoam' ne lenne sólyom (solym)? Hát dehogynem (mert e szavak nekünk még így sem üres szavak)! Lám, ennyit tesz még egyazon korban is az eltérő helyesírás, ABC és kiejtés. A "nem a ruha teszi az embert" közmondást mondhatjuk tehát a szóra is: "nem a kiejtése teszi a szót".

Gondolható a különbözőség mértéke több ezer év távlatában! A papíron látható eltérés tehát nem jelentheti feltétlenül azt, hogy a szó változott volna.