5. "FONETIKUS" ÍRÁS MÁRPEDIG NEM LÉTEZIK

Egy következő, szintén érthetetlen hiedelem a bennünk élő fonetikus" írás fogalma.

Vajon miért nem üt szöget a fejünkbe, hogy akkor viszont miért a "helyes" írásért vívott hatalmas küzdelem az iskolákban? Mert ha "fonetikusan` írnánk (ahogy az képzeltetik), akar elég lenne megtanulni egy ABC-t (mi több: akármelliket), ez egy hét, és ripsz-ropsz már kész is, mehet az írás: "ki mint hall, úgy ír". Ezzel szemben az ABC megtanulása után még legalább nyolc évnyi idomítás szükségeltetik, de sajnos legtöbbször tíz-tizenkét év is édes-kevés a teljes sikerhez.

Továbbá kell-e bizonyítani: az a diák, aki fonetikusan ír, biztosan elégtelent kap dolgozatának helyesírására. Például: Aotjáortá a fist á sunkáot". Nos?Mert hogy ez már eleve leírhatatlan így a mai magyar ABC-vet. Vagyis úgyan azt mindenki ugyanúgy írja le, de ki-ki a saját kiejtésével ejti, avagy olv;sa fel. Ebből következően:

Nem hogy fonetikusan írnánk, hanem a helyesírás oktatása épp a fonetikus írásra való hajlamot veri ki belőlünk! Az országban van hol rauzsa, van hol rúzsá, van hol rósa, van hol roúsa, van hol róza, ám hiába ejtik így, egyaránt ezt kell írniuk: rózsa. Hol itt a fonetikus írás: egyikük sem így ejti?! Senki sem.. Mindenki a helyesírás szerint ír, de mindenki a maga módján olvassa fel ugyan azt a betűsort.

(4) "Fonetikus" írás csak egyszerű figyelmeztetés, hogy hangokat jelölő jelek láthatók a papiron, s nem pl szótagjelek, ne ez utóbbiakat gondolván tessék nekigyürkőzni a böngészésnek. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy hiánytalanul aszerint írunk így, amint beszélünk, hallunk.

(Ezt eddig nagyon összetetszettek keverni eddig.)

Tehát alapvetően hibás az az elgondolás, hogy a fonetikus: fonaték írás a beszédet magnóként "tároló", "rögzítő" írás. Ez épp olyan szintű kijelentés, mint ha azt mondanánk, hogy a kocsi tolja a lovakat (igaz néha előfordul: hegyről lenek).

Mi emlékezünk tehát arra, hogy fonetikus fonatékos. (A 107. oldalon, chitonog-bitonog-botonág szó elemzésénél látjuk majd a kép döntő szerepét a szófejtés eszköztárában.) Tehát fonetikus=a beszéd aszerinti követése, ahogy fonódik elő. Ld. még: a történet, az életfonala, felvette az elejtett szálat: folytatja a mesét, továbbá szó=sző, szól=szől=szül, innen a szöllő > szőlő is, mivel fonódik, jön elő, ahogy fent látjuk.

Olvastassuk el ezeket a szavakat a legelső elénk kerülő angollal: gyönyörű, Könnyű. Gondolható! (Már ennyi is elegendő annak belátására, hogy nem kiejtés szerint írunk.) Azután ejtsük ki a fenti szavakat mi, és írattassuk le egy másik angollal az ő "fülhallása" és írásbeli szokásai szerint. Szintén gondolható! Az angol kísérletező eredményét aztán olvastassuk fel egy franciával... Na ugye: a betűk eléggé gyatra fogódzók (iszonyú a kavalkád a papíron még akkor is, ha a szó ugyan az)!

Bármily meghökkentő: a betűkben az égvilágon semmi sincs. Mindent, de mindent mi látunk beléjük, amikor éppen "nézzük" őket. "Fonetikus" írás nem lehetséges.

A hangjelekkel leírt szó tehát nem a kiejtés hű mása, mert ,. a fonadék akármerre tekereghet bármely pillanatban, az ABC és a helyesírás nem követheti. Továbbá soha sem lehet annyi hang az ABC-ben, amennyi hangot ejtenek az ABC-t használók. Az ABC és a helyesírás tehát csak a folyam medre, ráadásul igen szűk meder ez: mindig hatalmas az árvíz.

Az előző rajzból már könnyű kideríteni, hogy a hangfonal előfonulása szerint való követése a fonetika.

A fontos, fondorlatos alapja is a fon, de még a fanatikusé is: valamivel szorosan összefonódik, betegesen ráfonódik. A fantázia és a fantasztikus is a semmiből, a káoszból, az alaktalan szőrmókból születő fonadék, fonal látványát rejti: a gondolat úgy születik, mint a gyapjúcsomóból a "valami": a fonal. (Angol fence' font kerités.) Fonetikusfanatikus, fantasztikus, fantáziál, fontol, fontos, fondorlat, fonákság tehát nem véletlenül cseng egybe. S ez az, amin az előző számításaink után már egyáltalán nem is szabad csudálkoznunk.

Vagyis ha régi írásokat böngészünk, nem szabad azt hinni, hogy pontosan úgy ejtették ki a szavakat, ahogyan azt ma betűkből visszamenően kiókumuláljuk, Már csak azért sem írhatták le úgy, ahogyan ma leírjuk, mert más volt az ABC,( más a helyesírás, és a kiejtés is folyton zizeg erre- arra egy nyelven belül, egyazon időben is! (Például fulton fult= folyton folyt vagy kissé bővítve: folyton folyvást. De nem mondhatjuk, hogy a folton folt és a folyton folyt ne lenne azonos szó. Megjegyzem, hallottam ezt már ekként ejtve is: furton furt.)

Márpedig azt látjuk a kutatói írásokban, hogy kimásolnak egy szót pl. a latin szótárból, s egy mai módon leírt szóval vetik össze, megállapítván: "lám mennyit változott ez a szó vagy: "betű szerént akkora az eltérés, hogy biztosan nem azonosítható ezzel, vagy azzal a ma leírt szóval".

Ilyen módon csak zsákutcába lehet menetelni, mint azt oly jól meg is figyelhetjük.