3. KÉT AXIOMA AZ ÍRÁS'I'ÖRTÉNET KILENC AXIÓMÁJÁBÓL
Elsõ írástörténeti könyvemben, a "JEL JEL JEL"-ben hét axiómát fogalmaztam meg, hogy biztos útjelzõül szolgáljanak a távoli múlt ismeretlen tájain jártamban. Aztán "Az õsi írás könyvé"-ben megtoldottam eggyel ezt a hetet, a "HAR" I-ben pedig egy továbbival is bõvítettem a sorozatot, s így lett végül kilenc írástörténeti axióma. Közülük a sorban a IX. axiómába foglaltat kell itt leginkább megszívlelni, és soha egy pillanatra sem feledni:
(1) Ha működik egy szabály akkor létezik.
Tágabb megfogalmazásban: Ha egy szabály - szigorúbb formában törvény - általánosan érvényesül, akkor nem kételkedhetünk abban, hogy valóságos mindaz, amiben megnyilvánulását tapasztaltuk.
Ez nem semlegesíthetõ megállapítás. Ugyan is ha csak egy kicsit is bizonytalan lenne, akkor például a matematika, vagy a fizika tudománya fabatkát sem érne.
Az írástörténeti axiómák közül az V is vonatkoztatható szavakra. Eredeti formájában ez így hangzik: "Ha két jelkészletet azonosnak látunk, akkor nem két jelkészletet látunk, hanem egyetlenegy jelkészletet látunk két példányban leírva."
Ez az axióma jelen témánkra átigazítva:
(2) Ha két szót azonosnak hallunk- értünk, akkor nem két szót hallunk, hanem egyetlenegy szót hallunk kétszer. (V axióma) Ám itt máris nagy akadályba ütköztünk: a szavak egyezését illetõen hiedelmeink, babonáink oly erõsek, hogy a "szóegyezést" külön is vizsgálnunk kell.