- Mi késztette arra, hogy Szent Korona szertartásokat és a hozzá kapcsolódó fogadalomtételeket szervezze?
- Bizonyos idő után az ember elkezd gondolkodni, hogy mi végre van a világon. Úgy éreztem amikor versenyeken elindultam, hogy nemcsak saját magamat, hanem a hazámat is képviselem. Amikor egyedül álltam a rajtkövön, határozottan éreztem hogy az egész ország velem van. És határtalanul jó érzés volt hallgatni a magyar himnuszt és látni a magyar zászlót ahogy az első helyen kúszik föl az árboc tetejére. Egy bizonyos idő után - amikor a versenyzést abba kellett hagynom, mert kiöregedtem -, kezembe került Pap Gábor : Angyali Korona Szent Csillag című írása. Ez ragadott meg. A szertartás célja a teremtői rendhez való igazodás és hitünk szerint ebbe beletartozik a Kárpát-medence egysége is. Az Ember Fia Alapítvány azért jött létre, hogy a Szent Korona szertartásokat és a hozzá kapcsolódó fogadalomtételeket szervezze, segítse az egész ország területén.
Úgy érezzük, hogy erre egyre nagyobb az igény. A szertartást 1980-ban tartották először. Azóta különböző időpontokban, és különböző helyszíneken tartottunk szertartásokat. Legutóbb 2000. karácsonykor a Pilisben. 2002-ben a Kossuth téren, 2003- ban a Hősök terén. Fénykorona szertartás volt az idén például Székelyudvarhelyen, Gödöllőn, Kecskeméten. A szertartást és a fogadalomtételt külön-külön is meg lehet tartani. Külön-külön is egy egységet képez, de a kettő együtt sokkal nagyobb erőt képviselhet. Azt gondolom, hogy ha a fogadalomtétel után az ember a későbbiek során úgy él, ahogy megfogadta, teljessé, jobbá tud változni az élete, és ezáltal az ország élete is.
- Az idén decemberben azonban nem volt szertartás…
-Abban reménykedtünk, hogy december 5.-én maga a népszavazás lesz az ünnep, ami után visszatérhet az egység a Kárpát-medencébe. Hiszen az országnak előbb-utóbb egyesülnie kell, még ha most nem is sikerült. Gondoljunk arra, hogy egy évvel ezelőtt még mindenki megdöbbent, ha esetleg Trianon szóba került . Sok a tisztázatlan esemény a népszavazás körül. Sokan úgy vélik, nem a nép valódi akarata érvényesült.
Ha végignézünk a történelmünkön, látjuk, a népszavazás eredménye se véletlen.
A fény és a sötétség mindig is állandó harcban állt egymással. Az elmúlt években mintha megbolondult volna a világ, Elég, ha csak a természeti katasztrófákra gondolok. Az ember úgy viselkedik, mintha nem is erre a világra született volna. Önteltek lettünk, azt hisszük, hogy bármit elérhetünk, bármit meg tudunk csinálni büntetlenül. Hát nem tudunk! Sehol sincs az ember ereje és összes tudása a természethez, Istenhez képest. Önpusztító módon csak a különféle termelési mutatókat hajszoljuk: többet, gyorsabban, magasabbra és még sorolhatnám, közben pedig már annyit termelünk, hogy nem tudunk mit kezdeni vele
Hihetetlen módon felgyorsult az életünk, és alig marad időnk arra, ami igazán fontos. Már a mi generációnk élete is felgyorsult. Régen az ember kapott egy órát az apjától, aki nagy valószínűséggel a nagyapjától kapta, és azt adta oda. Ma egy emberöltőben már megszámolhatatlan óránk van, a mobiltelefonokról, vagy más termékekről meg ne is beszéljünk. Tudatosan arra ösztökélnek minket, hogy állandóan „fogyasszunk”, a lényeg meg valahogy elveszik közben.
Ha ez az önpusztító folyamat tovább folytatódik, akkor azt az emberiség nem éli túl. Nem a Föld, mert az túl fogja élni, hanem az emberiség. Kell, hogy legyen annyi eszünk, hogy megálljunk.
- Ez a véleménye általában az egész emberiségre vonatkozik vagy csak a magyarokra? Vagy úgy is kérdezhetem, hogy véleménye szerint milyen feladat vár ránk, magyarokra?
- A magyaroknak különleges küldetésük van. Mindig is az volt a dolgunk, hogy gyógyítsuk a világot, ez volt a magyar királyok feladata is. Szent Koronánkon – többek között - két orvos szent is van. Itt van a legtöbb gyógyító a földön, rengeteg gyógyvizünk van, és Magyarországon van a Föld szívcsakrája. Különleges és a világon egyedülálló a nyelvünk is, az elmúlt ezer évben alig változott valamit. Gondoljuk csak el: a mai angol nem értené a Shakespeare korabeli angolt, de az olasz se a száz évvel ezelőttit, sőt ma a németek még a különféle nyelvjárásokban beszélő honfitársaikat is alig értik. Nyelvünk nagyszerűségének megértéséhez gondoljunk például arra, hogy Jézus az utolsó vacsorán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd fogta a kelyhet, és azt mondta. Ez a kehely az új szövetség az én véremben.”. Van egy közmondás, ami azt mondja: azzá válsz, amit eszel. Akkor tehát mivé válunk? Test – vérré. És kinek a test – vérévé? ……..Talán most már érzékelhető milyen nyelvet, kinek a nyelvét beszéljük. Mert más nyelven ez nem tud ilyen nyilvánvalóan megjelenni.
Vagy: ha egy gyümölcsöt veszek alapul, mi benne az, ami a továbbélését biztosítja? A periférián lévő héja? Nem. A húsa? Nem. Hanem a közepén lévő magja . Hol vagyunk? Európa közepén. Benne van a nevünkben a „mag” szó? Hát persze, hogy benne van! Magyar. Akkor, ha gondolkodunk egy kicsit: nem az a kézenfekvő, hogy a központból történik a kiáramlás? Hiszen ott sűrűsödik minden! És ha mi vagyunk középen, akkor ki csatlakozik kihez?
Nem tudom, miért kötik be szemünket! A nyelvórákon például miért nem tanítják az igazat nyelvünkről a gyerekeknek? Folyamatos támadások érik nyelvünket, az Internet is tudatos csorbítása a nyelvnek, lemarja az ékezeteket, az ízeket.
Ha összefüggésében nézzük, akkor látni lehet: támadást intéztek a nyelvünk ellen, a múltunk ellen, az ősvallásunk ellen, aztán Trianon, majd a bűnös nép…. Rá kell jönni, hogy nem igaz, amit tanítanak történelmünkről. Mert ha pogányok voltak őseink, akkor miért találnak a honfoglalás kori sírokban mindenkinek a nyakában keresztet? A „legkeresztényebb” kereszténység volt az, amit őseink magukkal hoztak a Kárpát-medencébe. Tisztában kell lennünk ezekkel a tényekkel!
- A szertartás és a fogadalomtétel egyfajta lelki gyógyírnek is tekinthető?
- A fogadalom tétel célja a teremtői rendhez való igazodás. A mai világ embere születésétől fogva materiális nevelést kap. Ha jár is templomba azt tanulja, hogy a vallás mindenkinek a magánügye, és az semmiképpen sem függhet össze a körülöttünk lévő világgal. Pedig dehogy nem! Vagy talán arra gondolunk, hogy Isten teremtett világa nem egységes? Külön teremtett egy vallás világot, aztán egy másikat, majd egy harmadikat és így tovább? Ugye , hogy nem!
Az egész teremtett Világ egy szerves egész, és ha minden rendben működik – legyen az a nagy Világ, vagy a mi szervezetünk, hiszen a kettő - vegyük már észre – ugyan az! - akkor a Világ egész-séges! De hát tudjuk, hogy nem az, és – természetesen – az emberek között is nagyon sok a beteg ember. Véletlen lenne?
A szertartás nem showműsor vagy színházi előadás. „Szert tartani” csak megfelelő körülmények között és megfelelő felkészültségű emberekkel lehet. Az a célja, hogy azokat a energiákat, belső fényeket, amelyek mindenkiben benne rejlenek, előhívjuk.
Az elmúlt évtizedekben arra lettünk kárhoztatva, hogy üljünk és várjunk. Legyünk csak befogadók. Manapság is csak ülünk a tévé előtt és várjuk a csodát, pedig a csoda bennünk van. Azonban ha magunk nem tudjuk ezt előhívni, akkor nem fog eljönni.
A szertartásokon az a célunk, hogy az emberek nemesedjenek a szó valódi értelmében. Hiába várunk egy újbóli eljövetelre, ha nem érünk fel arra a szintre, hogy észrevegyük, hogy itt jár akit annyira várunk. Ha a lelkünkben nem ég a szeretet fénye, akkor nem talál ide. Nekünk kell meghívni! Éreznie kel, hogy várjuk! De az úgy nem megy, hogy ülök egy fotelban és várok, aztán, ha majd itt lesz, szóljatok, és megyek….
Nekünk magunknak kell megdolgozni érte.
Birtokunkban van egy csodálatos nyelv, birtokunkban van egy népi műveltség, csak mi változtathatunk sorsunkon. Hiába hívunk ide külföldről bárkit , nem tudják működtetni Szent helyeinket. Amikor a dalai láma hazánkba jött, elmondta, hogy nekünk megvan a magunk hite, nem kell más vallás után szaladgálnunk, csak fel kellene ismernünk azt a kincset, amit Istentől kaptunk.
Sok beteggel találkozom nap mint nap, hiszen az állat betegsége sokszor a gazdája betegsége is, ami nem véletlen, hiszen ugyanabban a környezetben élnek mindketten. Lát az ember szerencsétleneket. Milyen csodálatos lenne, ha meggyógyíthatnám, ha rátenném a kezem és meggyógyulna – szoktam gondolni, de nem tehetem. Egyrészt, mert nem is tudom. Másrészt az ilyen szintű gyógyításnak van egy dilemmája. De erre választ kaptam a Bibliából: amikor a vakot Jézus elé vezették, és megkérdezték tőle, hogy ez az ember miért beteg, hiszen ő senkinek sem ártott. Akkor Jézus azt válaszolta, hogy azért , hogy ő meggyógyíthassa, és ezzel megmutathassa Atyja erejét. Meggyőződésem, ha valaki nem ilyen avatott módon avatkozik be, akkor a beteg nem tudja elvégezni a feladatát, amiért erre a Földre született, hiszen valamiért azt a betegséget kapta. Azzal neki dolga van ! De ugyanez vonatkozik összességében a magyarságra is. Minden szenvedésnek megvan a maga értelme.
- Még a népszavazásnak is?
- Csak saját magunknak köszönhetjük, hogy nem győztünk. Még nem vagyunk elég erősek, de mindenesetre el kell választani az ocsút a búzától, nincs mese. Én hiszek az ima erejében, ez a mi „fegyverünk”, és mi csak ezzel harcolhatunk, különben olyanok leszünk, mint ellenfeleink. Sokszor elég lenne, ha csak az Újszövetséget olvasnánk.
A teremtett világban hiszek:…amint a mennyben, úgy a földön is…, ami fenn, az lenn, ami a nagyban, az benne van a kicsiben is. Az ember egyetlen sejtjéből következtetni lehet az egész szervezetre, egy emberből az egész emberiségre. A földet egységes egésznek tekintem, amiben mindennek meg van a helye, de a Világegyetemben is így van. Az egész a mindenség leképezése, és ez az egész – ség, ami szintén csak a magyar nyelvben jelenti azt, amit. Az egészséges társadalomban, a Világegyetem törvényét követő társadalomban tehát felesleges például az állatvédelmi vagy a családvédelmi törvény, hiszen épeszű embernek eszébe jutna bántani embertársait, családtagjait vagy az állatokat? Csak egy megbomlott agyú társadalomnak van szüksége az ilyen fajta korlátozásokra.
Ma ott tartunk, hogy mindent szabályok, törvények közé akarunk szorítani, pedig az nem vezet célhoz. Jézus azt mondta: Kezdetben kaptatok egy törvényt, és nem tartottátok be!. Aztán kaptatok tíz törvényt, és azt sem tartottátok be. És akárhány törvényt kaptok, nem tartjátok be….
Van egy Teremtői Rend ha ezt nem tartjuk be, hiába hozunk törvényeket. Belül kell rendnek lenni! Utána rend lesz a világban is.
- Hosszú távon azonban a gonosz csak nem győzhet…?
- Érdemes felidézni a válaszhoz Kipling zseniális művének, a Dzsungel könyvét: Az Ember Fia egyszer csak megjelent a dzsungelben és, a farkasok közé került. ő volt az, aki az összes állat fölött állt. Két lábon járt, beszélni tudott velük, szerette őket. Egy nagyon fontos dolgot tudott: ismerte a tüzet. Egyszóval: tudta működtetni a fényt. A dzsungelben éltek a majmok, akiknek már minden a birtokában volt: épületek, gazdagság, kincs. De a fényt nem tudták létre hozni. Ezért hát elrabolták az Ember Fiát, és azt akarták, tanítsa meg őket, hogyan kell ezt csinálni. De az Ember Fia tudta, hogy amíg ennyire önző módon élnek, amíg csak világi gazdagság, a hatalom, a külsőségek fontosak nekik, addig nem juthatnak a Fény közelébe sem.
A történet visszaköszön: ma is sajnos azoknak a kezében vannak a nagy értékek, akik nem tudják működtetni azokat, és nem engednek oda másokat Bármit megtennének azért, hogy ne történhessen meg , hogy a felső világgal érintkezzünk. Ha kell, leszedik a Szent Koronáról a képeket, ha kell, elferdítik a keresztet, ha kell, megpróbálják elpusztítani a szakrális helyeinket, vagy lerombolják a templomainkat, várainkat. A rossz - véleményem szerint - valóban nem győzhet, nem is fog. A gonosz manapság még gonoszabb, mert fél, mert tudja, hogy csak játékpénz az, ami a kezében van. Tévhit azonban az, hogy akármit csinálok, úgyis a jó győz. Ez azért nem automatikusan jön. Tudni kell, hogy én is hatással vagyok a világra, akárki is vagyok. Lehetek az amerikai elnök vagy egy koldus, ha jó vagyok, akkor általam a világ is jobb lesz. Mindenki valamilyen feladattal születik, és nekünk magyaroknak különösen nagy a felelőségünk, hogy segítsünk a világ sorsának jobbra fordításán.
Forrás: Magyar Jelen