A Csutorás Tábor történetét id. Birinyi András kezdte írni fiaival, Andrással és Józseffel, Táborfalván, a múlt században. Ez a történet, amelyet fiai, és azok tanítványai folytattak, s folytatnak ma is, arról is szól, hogy saját hagyományaink szépsége, mélysége olyan erő lehet, amely ma is, a legfiatalabbakban is képes felépíteni a jó értelemben vett nemzeti identitást, ha elkötelezett mesterek tolmácsolják. Két generáció óta folyik ez a munka, a rendszerváltás, a gazdasági válság, a globalizálódás ellenére, néha nehézségekkel küzdve, de mindig lélekkel, szeretettel és eredményesen.
 
- Hogyan vált a népzene, a muzsikálás az élete részévé? - kérdezem Birinyi Józseftől.
 - Születésemtől benne élek, mondhatni természetes közegem, egyfajta anyanyelv számomra a népzene. Édesapám, Birinyi András, Táborfalván a közösség nótafája és zenésze volt. Olyan, aki megszépíti az ünnepnapokat, s a muzsikával ünneppé teszi a hétköznapokat. Hegedült, szájharmonikázott, citerázott, lakodalmi zenekarnak volt másfél évtizedig a prímása. Emellett ezermesterként hangszereket készített. A fűzfa ágából, a töklevél szárából, lúdtollból hangszert készített a bátyámnak és nekem. Testvéremmel együtt beleszülettünk ebbe a közegbe, mi magunk is megtanultunk hangszereket készíteni, s jó pár hangszeren játszani.
 
-Birinyi József hangszeres előadóművész, népzenekutató, hangszerkészítő, zenepedagógusés népzenész, népzenei gyűjtő, filmes. A Hungarikum Szövetség elnöke, a Hungarikum törvény egyik kidolgozója, a KÓTA társelnöke. A Magyar Kultúra Lovagja, kinek a nevéhez főződik a millecentenáriumi szignál, a Feszty-körkép zenéje, és ezt a felsorolást még bőven folytathatnám. Felmerül a kérdés, hogyan fér el ennyi minden egyetlen életben?
- Megkésett reneszánsz személyiségnek tartom magamat. Először vegyészetet, közgazdaságtant végeztem, aztán tettem le a voksomat a néprajz mellett. Ezek a szerteágazó tevékenységek azonban szerves egységet alkotnak – mondja Birinyi József válaszul a csodálkozásomra. - E számos szerteágazó tevékenységbe beletartozik még a sportolás és a sakk is, mind az életem szerves része. „Várat kell építeni a lantpengetéshez!”, ez jellemzi korunkat. Vállalkozásaim segítségével tudom hagyományőrző tevékenységeimet folytatni, de félreértés ne essék, azokban is kedvemet lelem és örömmel végzem!
 
- Mi fogja össze ezt a sok szálat?
- Az érdeklődésem. A hagyományőrzésnek számos területén jelen vagyok. A kis közösségektől (értem ez alatt a különféle zenekarokban való részvételt, néprajzi táborok szervezését), az országos szintig, mint amilyen a Hungarikum törvény előkészítése és megalkotása - tetteimmel vallom: „az érték a mérték”.
 
- Honnan ered a Csutorás Tábor neve?
- A csutorás a citerás gúnyneve az Alföldön, s a zenekarban először citerán tanultak meg játszani a gyerekek.
 
- A Csutorás Együttes megalakulásakor szervezte meg, szervezték meg az első Csutorás Tábort?
- A tábort sok tényező szerencsés együttállása hozta létre. A Csutorás Együttes sikerének hatására sorra alakultak a környező településeken népi zenekarok. Ezek vezetését részben én, idővel egyre nagyobb százalékban képesítést és gyakorlatot szerzett tanítványaim vállalták. Jó pár helyről azzal is megkerestek minket, hogy jó lenne nyári intenzív tanfolyamot tartanunk a zenészeknek. Annyi különböző helyen azonban lehetetlenség lett volna. Ezért létrehoztuk a Csutorás Tábort, mely egy népi kultúrával átitatott hét, ahol szakmailag fejlődni, élményekkel feltöltődni, nyaralni egyaránt lehet.
 
- Mikor volt az első tábor?
- 1985. augusztus  4-e volt az első Csutorás Tábor napja, azóta is augusztus elején tartjuk. Az utóbbi években-Örkényben tartjuk – a város nevezetességei lettünk, még keresztrejtvényben is találkoztunk a Csutorás Táborral: mi voltunk a megfejtés. A következő Csutorás Tábor időpontja: 2014. augusztus 3 -10.
 
- Mondhatjuk, hogy a tehetséges ifjú zenészek, néptáncosok paradicsoma a Csutorás Tábor?
- Az övék is, és még nagyon sok mindenkié. Sem alsó, sem felső korhatár nincs, a kezdőktől a profikig járnak a Csutorás Táborba hazánkból, a határokon túlról és a nagyvilágból hangszerjátékot, hangszerkészítést, népdaléneklést, táncot, kézművességet, zenekarvezetést tanulni. Jönnek azonban olyanok, akik nálunk kóstolnak bele ezekbe a tevékenységekbe. Vannak, akik „csupán” hozzátartozóként érkeznek – aztán rendre ők is megfertőződnek a népi kultúrával, s aztán úgy is maradnak. A táborról a http://www.csutorastabor.hu/, vagy a www.tradicio.hu oldalakon tájékozódhat, az  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. elektronikus levélcímen érdeklődhet, és persze a facebookon is ott vagyunk.
 
- Változott a tábor az idők folyamán?
- 29 év alatt volt időnk kikísérletezni, hogy nekünk mi válik be legjobban. Minket igazol, hogy a tábor jó híre évről évre csak nő. Látogatóink visszajárnak, idővel hozzák a saját csemetéiket is. A visszatérő táborozók és a gyerekeik, unokáik megjelenése megerősítés a számomra. Vannak külföldi látogatóink is, egy magyar származású ír fiú részben nálunk talált rá a gyökereire, de ez nem egyedi eset, sok hasonló szép történetről tudnék beszámolni.
 
- Mi az, ami állandó?
- Élményszerűen tanítunk, foglalkozunk mindenkivel, ez alap és állandó. Vegyünk például egy csapat kisgyereket. Micsoda élmény néhány perc alatt megcsinálni egy zümmögőt! Ezer hangszerkészítő foglalkozás áll mögöttem, tudom, hogy a hangszerkészítés minden korosztályt megfertőz, hiszen ma olyan ritkán élhetjük át az „én magam hoztam létre” élményét.
 
- Kiknek ajánlja a hangszerkészítő foglalkozásokat?
 - Korhatár nincs, gyerekek és felnőttek egyaránt hozzáfoghatnak, a kicsiknek persze segítünk, s közben átéljük a legnagyobb örömet, ami a közös munka, majd a közös zenélés! Így szinte észrevétlenül ismerik meg őseink kultúráját. Az elkötelezetteknek egy hét intenzív tanulás következik napi 5 órás foglalkozásokkal. Csoportos foglalkozások vannak. Nagyobb tudásanyag átadására ad lehetőséget az oktatás ilyen szervezeti formája. A tábor bővelkedik változatos és szórakoztató programokban: előadások, filmvetítések, kirándulás, strandolás, koncertek, kézműves és hangszerkészítő foglalkozások, táncházak biztosítják, hogy mindenki találjon kedvére való elfoglaltságot.
 
- A táborról minden évben készül filmfelvétel, melyek Csutorás Mozaik címmel tekinthetők meg, s ezekben vannak állandó elemek.
- Igen, ami bevált az évek alatt, amit szeretünk, és a résztvevők várják, azon minek változtatnánk? Ilyen a zenés reggeli ébresztő – minden reggel más hangszeres csoport vagy személy vonul végig a táboron, s élőzenével kelti a táborozókat. Kihagyhatatlan a közös éneklés, melyen persze nem kötelező részt venni, egyáltalán, semmi sem elvárt vagy kötelező, de a tapasztalat az, hogy akik csak kísérőként érkeznek, azok is igen hamar a tábor aktív tagjai lesznek.
 
- Mit jelent a közös éneklés?
 - Húsz-huszonöt dalt megtanulunk. Mindenkinek más lesz közülük a kedves, de az összes dalt ismerni fogja, sok szép emléke kapcsolódik majd hozzájuk. Fontos kérdés, hogy mit tudunk közösen énekelni. Olyan, különböző karakterű dalokat választunk, melyek közösen énekelhetőek."Örökségünk a ma élményével jövőnk alapja" – a tábor jelmondata, ez a közös éneklést is jelenti.
 
- Hajdanában, dédapáink korában nem táborokban énekeltek, zenéltek, szőttek, táncoltak.
 - Ez így igaz, de mára szinte teljesen felbomlottak  a hagyományos közösségek.
 
- Mit jelent ez? Mit eredményez?
 - Ma már nem apáról fiúra, nagyszülőről unokára szállnak az ismeretek, például a népdalok ismerete sem, hanem tanárról tanítványra. A Csutorás Táborban a résztvevők adatközlő énekesektől és hangszerjátékosoktól ismerik meg a hagyományos zenei kultúrát. Például Pál Pista bácsit, az utolsó magyar dudást látni és hallgatni már önmagában nagy élmény. A tábor mellett jómagam hangszerbemutató műsorokkal, együtteseim koncertjeivel próbálok tenni azért, hogy népdalaink ne csak holt kincsek legyenek a láda fenekén. Gyűjtök, filmezek, tanítok, s látom, hogy a népi kultúra új funkcióban, a mában újra él. Alkalmas arra, hogy kikapcsoljon, a néptánc fedezheti szabadidős mozgásigényünket is, és érzelmi többlet lehet, ha megtapasztaljuk, hogy dédnagypapánk milyen muzsikára táncolt dédnagyanyánkkal. S azt is átéljük, hogy az évszázados dallamok ma is élnek és hatnak.
 
Tánczos Erzsébet
 
netfolk.blog.hu   
 
 
Címkék: