Ki volt tulajdonképpen és honnan származott Attila felesége? Mi köze volt Réka királynénak a székelységhez, miért eleven az emléke ma is tudatukban? Mivel magyarázható, hogy Székelyföld egyes részein legendák, földrajzi nevek őrzik a nagy hun királynak és hitvesének emlékét? Íme, néhány a téma kapcsán felvetődő kérdések tömkelegéből, melyekre a sepsiszentgyörgyi Kósa Ferenc hosszú évek óta könyvtárakban és a helyszíneken keresi a választ.

Az ily módon felhalmozott ismeretanyagból fakadó bátor gondolatait és merész következtetéseit azzal a meggyőződéssel hozzuk nyilvánosságra, hogy újabb felfedezések csak a meredek ötletek kimondásából és a belőlük fakadó célkitűzések megfogalmazásából születtek és születhetnek továbbra is. Elmondása szerint a hunok iránti érdeklődést Kósa Ferencben elsősorban egykori tanára, Kónya Ádám, valamint a Kisgyörgy Zoltán szájából elhangzó mondák, legendák, történelmi események és velük kapcsolatos vélemények keltették fel, de ilyen irányú kutatásait is a tőlük hallottak ösztökélték. Mindezek hatására Attila nagykirály és szeretett felesége életének egyes mozzanatairól sajátos véleményt alakított ki, melyet egy, a Székely Kalendárium számára írt tanulmányban meg is fogalmazott. Ennek név- és helynévelemzésen, illetve összehasonlításon alapuló legfontosabb feltételezései a következők:

 

– A Felsőrákos környéki Rika erdeje, Rika vára, Rika patak és Réka sírja elnevezések Attila hun király feleségére, Csaba királyfi édesanyjára utalnak, akinek udvara valahol a közelben lehetett (ezt a gondolatsort támasztja alá Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész véleménye is, aki szerint a név, viselőjének származását tükrözve, eredetileg a görög nőt jelentő Greka volt, mely idővel Reka, Rika, majd Rékává alakult). A környéken napjainkban is szájról-szájra keringő és róla szóló mesék, mondák és legendák is ezt a gondolatsort látszanak igazolni.

 

– A szerző szerint mindezt figyelembe véve, a környéken régészeti kutatásokba kellene kezdeni, a gyönyörű vidék, a már említett szájhagyomány és még létező romok vonzóerejét kihasználva pedig a turizmust is fel lehetne lendíteni.

 

A képzeletbeli nyomokon elindulva valóban szükséges lenne azok alapját felkutatni és megvizsgálni, mert annak ellenére, hogy (krónikáinkon kívül) korabeli kül- és belföldi források, régészeti leletek és örökléstani vizsgálatok is minden kétséget kizáróan igazolták, a Kárpát-medence őslakói mi vagyunk – a magyar tudomány hivatalosnak kikiáltott köreiben mai napig tartja magát a bizonyítékokat nélkülöző, csupán feltételezésekre alapozott finnugor származáselmélet.

 

A két német származású nyelvész által, bécsi megrendelésre 1821-ben összefércelt hipotézisnek pedig egyetlen célja volt és van: a dicső és ősi magyar múltból táplálkozó nemzeti öntudat és ellenállás lassú felőrlése. Ha sikerül ugyanis velünk elhitetni, hogy szülőföldünkön betolakodók vagyunk, akkor tartásunk megbicsaklik és a szabadságvágy lelkünk mélyére rejtett parazsa talán örök álomra szenderül. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, fel kell karolni és támogatni minden olyan kezdeményezést, mely közelebb visz a történelmi igazság megismeréséhez, illetve ismertetéséhez. Remélhetőleg szép számmal akadnak majd olyanok, akik ezt meg is teszik.

 

Bedő Zoltán

Székely Hírmondó

 

Forrás: erdely.ma