Tápiószelén jöhet létre a világ első olyan vetőmagbankja, ahol a mezőgazdasági növények mellett a vadon élő fajok genetikai anyagát is őrzik. Mi lehet ennek a szerepe a Kárpát-medence növényvilágának megőrzésében, a genetikai gyarmatosítás elleni védekezésben? Van-e esély arra, hogy újra régi magyar fajtákat vásárolhassunk a piacokon? Néhány napja nyílt meg hivatalosan a világ legbiztonságosabbnak titulált vetőmagbankja a Spitzbergákon, ahová a tervek szerint a Föld minden országából érkeznek majd minták megőrzésre. Miközben a high-tech létesítmény látványos fotói bejárták a világot, itthon is történt egy fontos bejelentés ezen a területen: eszerint olyan magbank létesülhet Magyarországon, amelyben mezőgazdasági haszonnövények és vadon élő növények magjait, azaz genetikai anyagát együtt tárolják. Erre még egyik országban sem volt példa.

A Pannon Magbankban a Kárpát-medence növényvilágának vadon élő fajait gyűjtenék össze, az első öt év alatt a mintegy kétezer faj 50-60%-át. A begyűjtés először Magyarország területére korlátozódna, és a fokozottan védett bennszülött növényekkel kezdenék a munkát a kutatók.

"Ez egyedülálló kezdeményezés a világon, és két szempontból nagyon fontos" - mondta Rodics
Katalin, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) Biodiverzitási Osztályának vezetője az
[origo]-nak. "Egyrészt megvalósulna az a cél, hogy a földi élet minden formáját őrizzük meg, ne
válasszuk ketté a mezőgazdasági és a vadon élő, jelenleg még nem haszonnövényeket.
Másrészt a Biológiai Sokféleség Egyezmény, amelyhez Magyarország is csatlakozott, előírja: nem
csupán a természetes élőhelyükön kell védeni a fajokat, hanem biztonsági szempontok miatt a
veszélyeztetettebbeket az élőhelyükön kívül is meg kell őrizni."

Tápiószelén lenne a Pannon Magbank
A megőrzés formája lehet botanikus kert és magbank (azaz génbank). Magyarországon mindkét
esetben nagy hagyományokkal rendelkezünk. A Pannon Magbankot a világ 13. legnagyobb,
Európa 4-5. legnagyobb magbankjába tervezik. Ez a Tápiószelei Agrobotanika Központ, ahol több
mint 80 ezer mezőgazdasági növény, köztük számos régi magyar fajta génjeit őrzik. "Itt megvan az
infrastruktúra és a szaktudás, költséghatékonysági és szakmai szempontból is logikus tehát,
hogy itt legyen a vadon élő növények magbankja is" - mondja Rodics Katalin, hozzátéve: egyelőre
sehol nincs egységes módszer az összes vadon élő növény tárolására, tehát a programnak
lenne egy nagyon izgalmas kutatási része is.

Magyarországon az agrobiodiverzitást mintegy 350 növényfaj 4000 bejegyzett és termesztett
változata képezi. A hazai génforrások megőrzésének központja a 1959-ben alapított Tápiószelei
Agrobotanikai Intézet, amelyet a FAO 1996. évi felmérése a 15 legjelentősebb nemzeti génbank
közé sorolt. A tápiószelei gyűjtemény egyedülálló abban a tekintetben, hogy az 1950-es évektől
kezdve folyamatosan végzett gyűjtések eredményeként rendkívül gazdag a köztermesztésből
kiszorult, klasszikus eljárással nemesített fajtákból, és a hazánkban termesztett szántóföldi és
zöldségnövény fajokból, illetve azok vad rokonfajaiból.

Az összegyűjtött anyagot egyébként három különböző helyen, azaz háromszoros biztosítással
tárolnák. Az alapállomány kerülne Tápiószelére, de lenne egy állomány Sopronban (a
programhoz kapcsolódó pályázatban a Soproni Egyetem is részt vesz), egy pedig az Aggteleki
Nemzeti Park barlangrendszerének egy minden szempontból kiemelt védettséget biztosító
helyén. Az MTI információi szerint a Pannon Magbank létrehozásához 400 millió forint szükséges.
A felét a KvVM adná, a másik fele uniós pályázati pénz lenne (Life Plus program), amelyben
augusztusra-szeptemberre várható döntés.

Genetikai gyarmatosítás
A Pannon Magbank létrehozásának ötlete akkor merült fel, amikor egy külföldi cég meg akarta
szerezni a teljes hazai vadon élő növényi állományt, pontosabban annak genetikai információit.
Sajnos a világban elindultak olyan kezdeményezések, amelyek során egyes nagy intézmények,
cégek összegyűjtik a fejlődő világban még meglévő értékes növényi anyagokat, és azokat
megszerezve élőlényekre világszabadalmakat hoznak létre. Ezek bejelentése után csak nekik van
joguk ezeket forgalmazni, velük kísérletezni. Például ilyenek lehetnek gyógynövények, amelyekből
aztán gyógyszerek készülnek, vagy szárazságtűrő gének, amelyeket aztán genetikailag módosított
növények előállítására használhatnak fel.
"Ez az eljárás, amelyet genetikai gyarmatosításnak neveznek, már önmagában is etikátlan" -
mondja Rodics Katalin, majd konkrétumok említése nélkül egy indiai példát hoz fel, ahol egy
fehérvérűség kezelésére alkalmas növény potom áron történő "felvásárlása" után a külföldi cég
egy gyógyászati készítményt állított elő belőle, erre világszabadalmat jelentett be, majd még be is
perelte a helyi közösséget, mert azok továbbra is termesztették a növényt. Magyarország
esetében szerencsére a védett fajok gyűjtéséhez, kiszállításához állami engedély is kellett a
cégnek, így tudomást szereztek róla és sikerült leállítani a dolgot. Rodics Katalin elmondta: ha
megvalósul, mindenképpen állami tulajdonban kell tartani mind a Pannon Magbankot, mind
pedig a többi hazai génbankot, ahol régi gyümölcs-, szőlő-, zöldségfajtáinkat őrzik.

Hol vannak a régi fajták?
"Minden országnak nagyon kell figyelnie a saját élővilágának sokszínűségére, mert ez a legtöbb
helyen csökken. Ez nem csak a vadon élő növényekre igaz, a mezőgazdaságban használt régi
fajtáink ugyanolyan veszélyeztetettek" - mondja a szakember.
A régi fajták eltűnésének fő oka, hogy a mezőgazdasági termelésben egyre kevesebb fajtát
használ az emberiség, mert a gazdasági szempontból leghasznosabb (például legnagyobb
terméshozamú, azonos nagyságú, szállítást, törődést jól tűrő stb.) fajtákat termesztik. Itt a fő
veszély az, hogy az állomány annyira egységessé válik, hogy egy-egy betegség az egészet
könnyen kipusztíthatja. Ezért fontos megőrizni a többi fajtát, illetve az eredeti, úgynevezett vad
rokon fajokat is. Ezt a feladatot ma a génbankok végzik, Tápiószelén is őriznek vad rokon fajokat.
Persze jó lenne, ha legalább a helyi piacokon a régi fajták is megjelennének, főleg mostanában,
amikor egyre inkább "műíze" lesz mindennek. Miért nem használjuk a régi fajtákat? Rodics
Katalin magyarázata szerint ezek jó részét kiszorítatták a könnyebben szállítható, minden évben
azonos mennyiséget termő, de beltartalmukban általában nem olyan értékes, nem is olyan jó ízű
új nemzetközi fajták. A másik ok, hogy az Európai Unióban és Magyarországon is csak azok a
fajták kerülhetnek forgalomba, amelyek szerepelnek a nemzeti fajtalistán. Oda viszont csak olyan
fajta kerülhet fel, amely mindig ugyanolyan minőségű termést hoz. A régi, helyi fajtáknak viszont
éppen a sokszínűség az értéke - például ugyanazon szilvafajtánál, az ún. "nemtudom szilvánál"
akár minden fánál egy kicsit más-más lehet a gyümölcs íze. De éppen ez biztosítja a biológiai,
genetikai sokféleséget, ami a változó körülményekhez való alkalmazkodás alapfeltétele.

Mindezek miatt a régi fajták és az azokat őrző intézmények az egész világon fennmaradási
problémákkal küzdenek; a szakember hazai példaként az újfehértói alma-génbankot említi, ahol
több mint ezer almafajtánkat őrzik, fenntartási költsége pedig viszonylag alacsony: évi 15-20
millió forint elég a fennmaradására.
A szakembert megkérdeztük arról is, hogy magánember kérhet-e, illetve vásárolhat-e régi fajtákat
egy magbanktól. "Tudomásom szerint a génbankoknak erre nem nagyon van a jelenlegi
helyzetben kapacitása, de valójában ez jelenthetné a jövőben a megoldást. Megváltoztatni a
jogszabályi hátteret, amely így lehetőséget adna arra, hogy a régi, helyi fajták is kereskedelmi
forgalomba kerülhessenek, és utána rádöbbenteni az embereket erre az értékes nemzeti
kincsünkre, rávenni őket, hogy ezt keressék a piacokon, ezt ültessék a kertjükbe. Így a kereslet
révén egyrészt bevétele is lehetne a génbankoknak, másrészt valóban megőrizhetnénk e régi
fajtáinkat. Csak a génbankokban történő megőrzés ugyanis nem megoldás. Használnunk kell
őket ahhoz, hogy valóban fennmaradjanak!

Forrás: [origo]
A teljes írás elolvasható itt.