Ha fogjuk a fogalom sokféle meghatározásában fellelhető jellemzőket és megkülönböztetés nélkül egy zsákba dobjuk a leggyakoribbakat, azt kapjuk, hogy a társadalmi vállalkozók

 

 

Ezeket olvasva és a mindennapi vállalkozói gondokat egy pillanatra elfeledve igazán vonzó a társadalmi vállalkozói lét.

A fogalom meghatározásának mindegyike egyetért abban, hogy a társadalmi vállalkozás valamilyen társadalmi ügyet képvisel, társadalmi küldetése van.

 

A meghatározások nagy része nonprofitokként határozza meg őket. Nem zárnánk ki a forprofit vállalkozásokat sem, de valóban az az elterjedt, hogy egy ügyet képviselő nonprofit teremt forrásokat magának vállalkozóvá válásával. A profitját tehát a kedvezményezettjeire osztja, a szervezet működésére, nem pedig magántulajdonba.

 

Több meghatározás kiemeli, hogy a társadalmi vállalkozók változtatók. Rámutatnak arra, mi nem működik, a társadalmi problémákra, megváltoztatják a rendszereket és megoldásokat adnak a problémákra.

 

Működésük alapvetően etikai vezérelvekre épül, amelyek nagy mértékben a felelős vállalatok értékrendjével egyezik meg.

 

Számos meghatározás olyan jellemzőket emel ki, amelyek a vállalkozásokra általában igazak és nem sajátjai a társadalmi vállalkozásnak. Ilyenek az alkotóerő, a kreativitás, az innováció, elszántság. Ezek azért lehetnek fontosak a társadalmi vállalkozás meghatározásánál, mert bizonyos esetekben nagyobb mértékű elszántságra, vagy elrugaszkodottabb innovativitásra lehet szükség, hiszen néhány társadalmi cél piacosítása nagyobb kreativitást igényel.

 

A társadalmi vállalkozók alapvetően az ügy, a küldetés elérése érdekében gazdasági tevékenységet folytató szervezetek. Szemléletmódunk szerint ez a társadalmi célok képviseletétől a gazdasági tevékenységek felé mozdulás, aminek motivációja a célok eléréséhez szükséges források megteremtése.

 

A magyarországi civil szektor ismeretének birtokában hisszük, hogy a társadalmi vállalkozói létforma a társadalmi ügyeket képviselő civil szervezetek legalább részleges, ideális esetben teljes önfinanszírozásának fenntartható eszköze lehet.

 

 

 

A definíció szigorúságától függően tekinthetünk valamely szervezetet társadalmi vállalkozásnak, vagy sem. Ebben a tekintetben a legmegengedőbb álláspontra törekszünk, azaz sokféle szervezési formát elfogadunk társadalmi vállalkozásnak.

 

A különböző formák fő megkülönböztető jegye az, hogy az üzleti tevékenység és a társadalmi cél követése milyen mértékben fedi át egymást. Lehetnek ugyanis szervezeti formák, ahol a kettő teljesen egybeesik, fedhetik egymást részlegesen, vagy létezhetnek függetlenül (Ez az a forma, amelyet több szakirodalom nem tart társadalmi vállalkozásnak, hanem ez már inkább a felelős vállalat esete. Személetmódunkban itt a sorrend és az integritás a lényeg: ha a vállalat működése a misszió támogatása végett jön létre, akkor ide is illik. Ideális esetben a társadalmi vállalkozás és a valóban felelős vállalat közti határvonal nehezen azonosítható).

 

Az elsőre példa lehet, amikor a vállalkozó fogyatékkal élőket képez, készít fel és foglalkoztat, a termékeket pedig a piacon adja el. A másodikra lehet példa, amikor a nonprofit észlel a piacon a missziójához kapcsolódó igényt, s a piacon szerzett profitból támogatja a célcsoport ügyét, miközben az részben tágítja és segíti misszióját. A harmadik esetre példa, amikor a nonprofit létrehoz egy forprofitot, amely nem feltétlenül kapcsolódik erősen a missziójához és célja a források előteremtése.

 

Azt mindenképp el kell fogadnunk, hogy a társadalmi vállalkozások többféle módon működhetnek. A lehetőségek palettájának megismerése segíthet megválasztani, hogy egy adott szervezet jellegzetes struktúrájának, ügyének és környezetének megfelelően mely társadalmi vállalkozási forma lehet a leginkább megfelelő. Megengedő laza meghatározásunk innen ered: mivel különböző környezetben eltérő formák segíthetik a küldetések elérését, amíg ez a fő motivációja a vállalkozásnak, mi elfogadjuk társadalmi vállalkozóként.

 

Civil szervezetek olyan ügyekért dolgoznak, amelyeket adott időben sem a piac, sem az állam nem tud megoldani, vagy nem “lát”. A forrásteremtés eszköze lehet olyan struktúra kialakítása, vagy az ügy ötletes csomagolása, amely lehetővé teszi a társadalmi cél elérését gazdasági tevékenységgel.

Felmerülhet Benned a kérdés: “Milyen módon lehetne sikeres az én ügyem?”

 

Egy: nem maga a “nyers” ügy lesz sikeres. Az egyértelműen sikergyanús és népszerű, piacképes ügyek már valószínűleg sikeresek és megteremtik a maguk forrásait. Az ügyünkkel dolgoznunk kell, hogy ilyenné válhasson, mi pedig épp ebben a munkában szeretnénk lendületet adni.

 

Kettő: a struktúra meghatározó.  Az ügyed és majdani gazdasági tevékenységed kapcsolata többféle is lehet (lásd a különböző formákról szóló részt), így azt is meg kell találnod, hogy a Te ügyed milyen formában támogatható.

 

Három: Mások talán jobban látják. Belülről néha nehéz megítélni egy ügy vonzóságát, vagy vonzóvá alakításának lehetőségeit. Ezért lehet nagy segítség, ha a szervezeten kívüliekkel is gondolkodsz az ügy piacra viteléről. Néha a külső szem jobban látja, mi az akár piaci érdeklődésre is számot tartó érték az ügyedből.

  

Az összefoglalóban az alábbi szerzők és szervezetek gondolataira építettünk:

Ashoka Hungary: hungary.ashoka.org/

Csoba Judit és társai (2007): Szociális gazdaság kézikönyv. OFA

J. Gregory Dees (1998): The Meaning of Social Entrepreneurship. Stanford University:

Center for Social Innovation, Graduate School of Business, Kauffman Center for

Entrepreneurial Leadership http://faculty.fuqua.duke.edu/centers/case/files/dees-

SE.pdf letöltve 2012

Pataki György (2006): A Yunus-kezdeményezés. www.okotaj.hu/szamok/41-42/ot41-15.htm

Petheő Attila István (2009): A vállalati társadalmi felelősségen túl: a szociális vállalkozás. PhD értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdálkodástani Doktori Iskola.

Forrás: vallalkozz-ugyesen.blogspot.hu