Beszámoló egy sárkányfűárus élményei alapján.
Visszaemlékezve, hogy is jutottam el erre a rendezvényre, nem csupán egy plakát villan fel az emlékeimben. Az előtörténetben sok lelkes magyar ember szerepel, akikkel az elmúlt fél évben ismerkedtünk meg a lakókörnyezetünkben. Ezek az emberek mind a Magyarok Szövetsége tagjai. Hiszik, hogy alulról szerveződve új közösségek születhetnek meg, amelyek képesek elsajátítani, megőrizni és továbbadni a régiek tudását, hagyományait, ezek pedig túlélésünk zálogai lehetnek. Csak akkor tudunk magyarok maradni, ha magyar értékeinket képesek vagyunk megtartani. Mi ugyan nem vagyunk tagjai a szövetségnek, mert az ország problémájának megoldásával kapcsolatos elképzelései nem teljesen egyeznek a mieinkkel, de a helyi összefogást nagyon fontosnak tartjuk. Többször vettünk részt Magyarok Vásárán saját termékeinkkel, amit a régiónkban szerveztek ugyancsak a szövetség tagjai. Amit ezeken a vásárokon tapasztaltunk, az nem volt magyarországi viszonylatban hétköznapi. Az önzetlenség, a segítőkészség, a nyitottság és az együttműködésre való törekvés lengte körül ezeket a rendezvényeket. Egy ilyen alkalommal vetették fel nekünk, hogy nem szeretnénk-e részt venni a termékeinkkel ezen az Országos Gyűlésen.
A szervezés során is csak azzal szembesültem, hogy a környezetünkben mindenki teljes mértékben elkötelezettje a rendezvénynek és azoknak a céloknak, amit az hivatott megjeleníteni. Már hetekkel a meghirdetett időpont előtt ott voltak Bösztörpusztán, és önkéntesként építették a hatalmas sátrakat, melyekben később előadások, gyerekprogramok, magyar találmányok, könyvek, filmek stb. voltak megtekinthetők; a színpadokat, melyek egyikén rockegyüttesek, a másikon népzenészek léptek fel; lelátókat, melyekről a vendégsereg nézhette a történelmi élőképet, a szent korona másolatának szentelését és a rengeteg hagyományőrző csoport bemutatóját; a Hét Boldogasszony kápolnát, melyben esküvők és keresztelések zajlottak.
Az összefogás ereje pedig az Isteni jelekben mutatkozott meg, nem is csoda, hogy úgy éreztem magam néha, mintha egy mesébe csöppentem volna: A hektárokban mérhető vásártéren egyből szembe jött velem egy karó a nevemmel és adataimmal. A karó egy terebélyes tölgyfa alatt állt, mögötte pedig egy méretes gallykupac. Éppen gondolkodóba estem, hogy hogyan fogok itt sátorozni, - melynek a felállításához is kéne még rajtam kívül valaki, - megjelent egy ember az erdő felől. Felajánlotta egyből segítségét. Elhordtuk a fát, lombsöprűvel kitisztította a területet, és segített a sátor felállításában is, majd eltűnt. Mikor mindent elrendeztem, úgy gondoltam, ezt a sok segítséget tovább kellene adnom mások felé. Még aznap gereblyéztem, részt vettem egy jurta és egy sátor felállításában is. Este próbáltam még elvegyülni az emberek közt, de inkább csak bóklásztam a sörsátrak között. Aztán ugyancsak elindult egy újabb mese, amikor egy gyönyörű lovon közeledett egy lovag, aki felajánlotta, hogy egy közös vacsora előtt még üljek fel a lóra. Próbálta már bárki a csillagos eget szemlélni egy ló faráról? Még van mit bepótolnotok!
20-án már kiépítettem a standot, és a délutánt a ráhangolódásra szántam. Estére egy kicsit el is fáradtam, és lehet, hogy ez okozta, hogy újabb káprázat részese lehettem! Egy régi barátomat kezdtem el keresni a tömegben. Éppen tudakozódni próbáltam az egyik szervezőtől, vajon megérkezett-e már minden fellépő hagyományőrző csoport, mikor is érkezett a válasz: "Igen, de ebben a tömegben nem lesz egyszerű megtalálni." Majd valamilyen sugallat hatására elnéztem balra, és tőlem pár száz méterre ott állt és beszélgetett a keresett személy. Hasonló történeteket egész hétvégén hallhattam mások elbeszélésében. Még aznap este a párom is befutott a Jó Isten segédletével (pontosabban az előző esti lovag hozta el autóval). 21-e és 23-a között főleg az árusítással foglalkoztunk. Mivel mi feleslegértékesítést végzünk, ezért nem is a termékek eladása kapott elsődleges hangsúlyt, hanem az a szemlélet, amivel előállítjuk őket, és ahogy éljük a hétköznapjainkat.
Néha lehetőségünk volt körülnézni a vásárban is. Nem láttunk sehol giccset, bóvlit. Mindenhol a sokszínű, magyar, kreatív elme végeredményeit láthattuk azzal az arccal és kézzel társítva, aki magáénak érezte az alkotás élményét. Főleg esténként tudtunk inkább belefolyni a programokba, beszélgetésekbe. Nem szidott ott senki soha senkit, itt az emberek azt élhették át, milyen együtt lenni, együtt tevékenykedni, gondolkodni. Olyan Isteni erők mozogtak a légtérben, hogy szinte vibrált a közös akarat, a szeretet.
Szeretnénk tehát köszönetet mondani mindazoknak, akik régi ismerősként léptek oda hozzánk, és időt, energiát és sokszor pénzt nem sajnálva segítettek minket a rendezvény idején. Azt a szeretetet, amit mi ott kaptunk ezektől az emberektől, azt nem lehet kifejezni szavakban. Köszönjük a szervezőknek és minden résztvevőnek azt, hogy ott lehettünk velük, hogy megosztották velünk a pillanatot, a gondolatokat, a tudást, az ételt, az italt,....a szívüket. Aki nem volt ott, nem tudhatja, milyen magyarnak lenni hasonló közegben! A választ a Magyarok Szövetsége egyik mottója adja: "Magyarnak lenni büszke gyönyörűség!"
Bócsó Renáta Nagyszékely
Mozgalmas nyarunk volt, a széplakiak nagy része kisebb-nagyobb építkezésekkel „múlatja”/ múlatta az időt.
Volt egy nagyszabású társadalmi munkánk is júliusban: az erdészet (SEFAG) és az önkormányzat (Visnye) támogatásával, valamint az Egyesületünk önkéntesei segítségével a már télen elkezdett útszakaszt fejeztük be (felső, finom kőréteg terítése), ezenkívül a többi útszakaszt kátyúztuk, útszélt tisztítottunk s rendbe tettük az iskola környékét is. Az anyagi hátteret az erdészet munkagép felajánlása mellett elsősorban a közmunkások „bérfelajánlása” biztosította.
Debreceni barátaink, Gyöngy Enikő és Gyöngy Péter révén júliusban egy közel két hetes tűzzománc tábort tartottunk, elsősorban gyermekek részvételével. Gyöngy Enikő tűzzománc és ötvösművész segítségével mélyedhettek el az érdeklődők ebben a rendkívül izgalmas művészetben.
Augusztusban egy kis csapat részt vett a Széplakok (Nemzetközi) Találkozóján, az erdélyi Dedrádszéplakon. Élményekben gazdagodva és mély barátságokat szőve tértek vissza a színvonalas hétvégi programról.
Az iskolánk életében (immár sokadszor...) új fejezet kezdődik remélhetőleg. (A pöcsétes papírt még nem láttuk, de elvileg úton van...) Hivatalosan kihelyezett tagozat leszünk, annak minden nyűgével és szépségével együtt. Nem volt egyszerű eddig eljutni, de sikerült.
Ám nehogy megnyugodva hátradőljünk, mivel most az óvodások miatt tart a huzavona: eddig az 5 év felettieket beírattuk valamely intézménybe, mivel kötelező (jelenleg Kadarkútra) s évente egyszer-kétszer bementek a kicsik. Most az óvoda napi bejárást követel!!! Holott van óvónőnk, hely is, foglalkozások is csak hát ez ugye nem felel meg a törvényi előírásoknak.
Szeptember utolsó hétvégéjén a hagyományos Szent Mihály napi búcsúra kerül sor. Egyrészt a Túlpart együttes előadása, illetve táncháza, valamint sportrendezvények és „Visnyeszéplaki múltidéző” címmel régi fotókból, térképekből, szimbolikus tárgyakból rendezett kiállítás adja majd a rendezvény magvát.
Szent Mihály napján (keddi nap) körmenet és Szentmise lesz.
Az Egyesületünk a törvényi előírásoknak megfelelően elkészítette közhasznúsági beszámolóját, ami a www.visnyeszeplak.hu honlapon megtekinthető.
Zaja Péter
Idén az épülő-szépülő Galgahévíz Ökofalu adott otthont a Nyári Élőfalu Találkozónak. A megjelentek között a falu jó néhány visszatérő vendége jött el, akik elmondása alapján az évek meghozták a fejlődés látványos gyümölcseit. Örömteli volt látni a létszámban, szorgos kezekben, házakban való gyarapodást, amely arra enged következtetni, hogy Varga Géza hajdani álma elindult a megvalósulás útján.
A szervezők aktív és buzgó készülődése ellenére a vártnál alacsonyabb volt az érdeklődés, különösen akkor, ha visszagondolunk a téli máriahalmi hatalmas érdeklődésre. Sokak bánatára több meghívott élőfalu kezdeményezés maradt távol a találkozótól. Így is akadtak azonban lelkes „elsőbálozó” fiatalok, családok, akik igyekeznek a mókuskereket hátrahagyva a természetközeli életformát választani.
A megszokott péntek esti kör-bemutatkozás után a szlovákiai Zajezka képviselői tartottak képes ismertetőt közösségükről. A mintegy 50 lakost számláló csoport elsősorban a hagyományos mesterségekre, az alternatív mezőgazdaságra és építési technológiákra, művészetekre helyezi a hangsúlyt. Közben eleredt az égi áldás, melynek kopogása időnként elnyomta a felszólalók hangját. Az este beszélgetéssel végződött.
A szombat délelőtt előadások jegyében telt el, elsőként vendéglátóink mutatták be az ökofalut és a Galgafarmot, majd a többi jelenlévő élőfalu is bepillantást engedett közösségeik életébe. Talán a találkozó legnagyobb eredményének tekinthetjük, hogy Kajner Péter együttműködési lehetőséget ajánlott fel a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Hivatala és az Élőfalu Hálózat között. A „Fenntarthatóság előörsei” projekt célja a fenntarthatóságra törekvő közösségek bemutatása, hazai hálózatuk támogatása, amelynek koordinációs feladatait a kezdeményező fél vállalta magára. A kapcsolat részletei egy későbbi megbeszélés tárgyát képezték. (Az azóta lezajlott tanácskozás emlékeztetőjét alább olvashatjátok. A szerk.)
Délután a maga valójában is megtekinthettük a Galgafarmot és körbejárhattuk az ökofalut, miközben szakértő idegenvezetőink készségesen válaszoltak kérdéseinkre. A biogazdaság boltja lehetőséget kínált a helyi ízek megkóstolására, a bátrabbak pedig játékos vetélkedőn tehették próbára képességeiket. A vacsorát követően a találkozóval egy időben zajló falunap néptánc gálaműsorát élvezhettük, a tartalmas nap méltó befejezését pedig a tábortűz melletti kellemes hangulatú beszélgetés, éneklés jelentette.
Vasárnap tovább folytatódtak a szakmai viták, eszmecserék, többek között felvetődött, hogy jelent-e feladást, áldozatot az élőfaluba költözés. A találkozó zárásaként ki-ki elmondhatta, hogy mit várt és mit kapott az összejöveteltől, milyen tapasztalatokkal gazdagodott. Az elhangzott válaszok a jövőbeli Élőfalu Találkozók szervezői számára is tanulságul szolgálhatnak