A Franciaországban 2001 óta működő, Romániában hat esztendeje elindult zöldségkosár-mozgalom legújabb helyszíne Sepsiszentgyörgy, ahol a közösség által támogatott mezőgazdaság (KTM) mintájára a fogyasztók fogyatékkal élő fiatalok foglalkoztatását biztosítják azáltal, hogy a sepsikőröspataki Írisz-farmjukról vásárolják tavasztól késő őszig a friss zöldséget. A kezdeményezők első lépésben tíz családdal szerződnek, lehetőség szerint a hálózatot bővítik.

A tavaly októberben avatott sepsikőröspataki Írisz-tábor saját gazdaságán idén hétszáz kiló paradicsom érett be, a többiből savanyúságot készítettek, az itt termesztett idény­zöldségekből naponta több mint negyven főnek főztek a fo­gyatékkal élő fiatalok sepsiszentgyörgyi nappali központjában, az Írisz Házban. A szabadidőközpont zöldségeskertjében, a fóliaházban és a kisállat-gazdaságban hét sérült fiatal dolgozik Henter József vezetésével, aki lapunk érdeklődésére beszámolt az Írisz-farm mindennapi életéről.
 
Henter József: Reggelente, amikor megérkezünk, mindenki felveszi a munkaruháját, kimegyünk a kertbe, az üvegházba, és megbeszéljük, kinek mi a feladata. Például paradicsomkötözéskor kettős csoportokban végzik a munkát, egyik fiatal tartja a paradi­csom tövét, vigyáz, nehogy letörjön, a másik kötözi. Természetesen én ott állok a hátuk mögött, és irányítom. Ha a paradicsommal megvagyunk, hozzáfogunk egy másik munkálathoz, például gyom­lálunk, akkor is ott kell lenni mellettük, meg kell mondani, melyik a gyom és melyik a zöldség. Heten dolgozunk a farmon, jelenleg is ott termeljük az Írisz Ház zöldségszükségletét. Idén száz tő para­dicsomot ültettünk, hétszáz kiló paradicsomunk beérett, a többit zölden eltettük savanyúságnak. Negyven-ötven személyre főzünk naponta, a paradicsom, spenót, hagyma, káposzta, retek, mind innen került az Írisz Ház konyhájára.
 
A közösség által támogatott mezőgazdaságról, a zöldség­kosár-akcióról Szilágyi-Nagy Imola programfelelős elmondta, a székelyudvarhelyi mintára induló sepsiszentgyörgyi kezdeményezés első lépéseként egy szűkebb körben felmérték a helyi háziasszonyok zöldségvásárlási szokásait, mit, mennyit és hol vásárolnak, és felajánlották a partnerséget, ami azt jelenti, hogy aki vállalási szerződést köt az Írisz Házzal, az egy évre elkötelezi magát, hogy tavasztól késő őszig megvásárol hetente egy, az időszaknak megfelelően változó tartalmú zöldségkosarat. A terményt hetente mindig ugyan­azon a napon, az Írisz Házban vennék át a szerződött vásárlók, akik novemberben előleget fizetnek az ágyások előkészítési munkálatai, a vetőmag beszerzése és egyéb költségek fedezésére, majd májustól októberig havonta fizetik a heti negyvenlejes zöldségkosarat.
 
A tervezett magas ágyásokról Henter József lapunknak elmondta: előnyük, hogy nem kell egész nap görnyedt háttal dolgozni, és tolószékkel is az ágyás mellé lehet állni, gyomlálni, gondozni. Ahogy egy zöldséget kivesznek, a helyére azonnal ültetnek valamit. Ezek nem hagyományosan bevetett ágyások, egyetlen ágyásban többféle zöldséget termesztenek, szabad helyet nem hagynak, folyamatos az ültetés.
 
Az első vásárlói közösség már összeállt, tíz család hamarosan megköti a vállalási szerződést. A nemrég tartott tájékoztató találkozón néhányukat többek között arról kérdeztük, jelenleg hol és mennyi zöldséget vásárolnak, milyen rendsze­rességgel, mennyit költenek hetente friss zöldségre, miért választják a beszerzésnek ezt a módját.
 
Dulányi Szidónia: Elsősorban a fogyatékkal élő fiataloknak szeretnék segíteni azáltal, hogy az ő farmjukról vásárolok, hisz így munkát kapnak, és tulajdonképpen nekem mindegy, hogy a piacról szerzem be a zöldséget vagy az Írisz-farmról.
 
Szekeres Erika: Sok helyről vásárolom a zöldségeket, kis üzletből, piacról, nagy áruházból. Tetszett az ötlet, hogy egy háztáji gazdaságból származó, egészséges zöldségeket tudnék beszerezni, amellett, hogy egy jó ügyet is támogatok.
 
Réti Emese: Régóta kapcsolatban állok az Írisz Házzal, korábban is támogattam, legfőképpen támogatás céljából állnék be ebbe a programba. Mindenképpen meg kell vásárolni a zöldségeket a nagy családom számára, és nem mindegy, hogy mit vesz az ember. Bízom abban, hogy minőségi árut fognak előállítani a fiatalok a sepsikőröspataki farmon, és azzal együtt, hogy tőlük vásárolok, úgy érzem, tudom támogatni őket a fejlődésükben, hozzájárulok a farm bővítéséhez, és hogy továbbléphessenek.
 
Fazakas Enikő: Ez a mennyiség, amit egy hétre ajánlanak a kosárban, nagyjából megegyezik azzal, amennyit én vásárolok, és amiért ezt választanám, az a támogatás lehetősége is. A piacon is a helyi termelőnél vásárolok, és ha az övé gyengébb, akkor is helyi, és miért ne lenne egy olyan program, mely révén a mieinket segítjük boldogulni.
 
Szerző: Fekete Réka
Forrás: Erdély.ma 
Kép: egysegben.hu