Könyörtelen számvetés tévhitekkel, multinacionális vállalatok bűneinek kendőzetlen feltárása -- sok nyomasztó tény, és a kiút megcsillantása. 
Ne higgyük, hogy a szabadkereskedelem széles tömegek olcsó élelmiszerellátását teszi lehetővé: ha a messzi földrészről importált áru olcsóbb, az csak úgy lehetséges, hogy valahol a környezet és a társadalom megfizeti az árát. Ne higgyük azt se, hogy a nyugati gazdasági fejlődés nyugati típusú demokráciát is visz a fejletlen országokba. Tévedés, hogy a globalizáció közelebb hozná egymáshoz a népeket. Sokan hiszik, hogy a globalizáció feltartóztathatatlan. Ezt se higgyük el: igenis emberi döntéseken múlik, mint ahogy emberi döntések is hozták létre.
A nagy cégek annak köszönhetik látszólagos olcsóságukat, hogy jelentős állami támogatást élveznek. Támogatott az energiaszektor, a földi és légi közlekedés, a számítástechnika, a telekommunikáció, a kutatások. Ha az állam által megfinanszírozott költségeket visszahárítanák a multikra, nagyságrendekkel megnövekednének a kiadásaik! Így azonban mi, adófizető állampolgárok támogatjuk őket.
A szabadkereskedelmi egyezmények a nemzeti kormányokat megfosztják saját gazdaságukat védő jogaiktól, és így az ún. "komperatív előnyöket" hajhászva a nemzetekfeletti nagyvállalatok végigrabolhatják a Földet. Mindez társadalmi feszültségekhez, elkeseredéshez és az etnikai konfliktusok éleződéséhez vezet.
A szerző Norberg-Hodge Ladakhban szerzett tapasztalatait idézi: "a fejlett infrastruktúrát olyan hévvel kívánja bevezetni a civilizált világ a civilizálatlannak tekintett területeken, mintha azelőtt ott semmiféle infrastruktúra nem lett volna. Nem veszi észre, hogy jól járható utak hálózzák be a vidéket, jól működik az iskola, kiváló az orvosi ellátás, és bölcs öntözési rendszert alkalmaznak a földeken. Csakhogy ebből a technikai civilizációt uraló vállalatoknak nincs semmi haszna, ezért kell bevezetni a saját megoldásaikat."
A törvények jellemzően a nagyok érdekében születnek, a kicsiket pedig ellehetetlenítik, olyan nagy költségeket terhelnek rájuk. A kis, helyi erőforrásokból dolgozó, helyi munkaerőt alkalmazó, helyi piacot ellátó cégek csak a bajnak vannak, mert ők megélnének a nagyok számára nélkülözhetetlen technikai eszközök (szállítás, telekommunikáció, komputer) nélkül is. 
De miért részrehajló a politikai döntéshozatal mindig és mindenhol a multik irányába? A szerző az okot a mindenütt felbukkanó korrupcióban látja, és a politikai és gazdasági elit összefonódásában. A WTO-ban általunk meg nem választott bizottságok titkos értekezleteken döntenek a sorsunkról! Hogyan beszélhetnénk itt demokráciáról?
Világunk technokrata berendezkedéséből következik, hogy például a rákkutatásokra számolatlanul jut pénz; a betegség egyre inkább nyilvánvalóvá váló környezeti okainak feltárására és kiküszöbölésére azonban nem lehetséges forrásokat találni. Hiszen melyik cégnek érné ez meg?
E folyamatok ellenhatásaként, alulról szerveződő módon, egyre több helyen alakulnak a világban ún. közösségi bankok, melyek a kizárólagos helyi befektetések mellett kötelezik el magukat; helyi pénzrendszerek, melyek az erőforrások lokalizálását hivatottak elősegíteni -- csökkentve a globalizált piacoktól való függést. A közösség által támogatott mezőgazdasági hálózatok -- az érdekszövetségre alapozva -- a kistermelőknek nyújtanak biztos támaszt.
A decentralizálás és a kis lépték a kulturális és a biológiai sokféleség megőrzésének záloga; égetően szükséges, hogy ezt a döntéshozók is belássák.