A Debreceni Egyetem Tudományegyetemi Karok Művelődési Irodája és a Motolla Egyesület – Debrecen szabadegyeteme a magyarság jövőjéről
2008. február – december
Előadások a Debreceni Egyetem központi épületének auditórium maximumában 18.30 órai kezdettel



Előző évi előadásaink szűkös keretei között egy természetes, vagy szerves társadalom megteremtésére irányuló „minimálprogram”, amolyan mai „Noé-csomag” összeállítására tettünk kezdő lépéseket. A csomag bővítését tovább kívánjuk folytatni, elsősorban arra a tárgykörre összpontosítva, mely az előző évi előadások és a mindennapi élet tapasztalatai alapján ma a legfontosabbnak tűnik. A tavalyi közös alkalmaink legfőbb tanulsága, hogy valódi közösségek nélkül nem lehet semmilyen társadalmi szintű építkezésbe fogni. A szerves műveltség közösséghez kötődő, élő tudás. Jelenleg nincsenek szerves közösségeink, meg kell, újra kell teremteni őket, ezek nélkül az egészséges alapsejtek nélkül nincs egészséges szerves társadalom sem. E súlyos hiánybetegségünk leküzdésére számos kis kezdemény, életcsíra, mag-szerű közösség alakult már Kárpát-medence szerte, melyek létéről eddig is igyekeztünk tudósítani (MAG közösségek, visnyeszéplaki kísérlet, „abai modell”, stb.), s melyekből most következő szabadegyetemi évadunk folyamán is szeretnénk bemutatni, megmutatni egy nagyobb csokornyit. Hiteles közösségi kezdeményeket, hiteles közösségi vezetők, közösségszervezők által. Ebben az évben kitekintést igyekszünk nyújtani a Kárpát-medence tőlünk távolabbi szegleteinek magyar közösségeire is, először Erdély felé irányítva figyelmünket.

Választ szeretnénk kapni egyebek mellett arra a kérdésre is, hogy vajon van-e, létezik-e igazi közösség „közös ég” híján, azaz közös értékek, vállalt életprogram, és erre indító hit, akarat nélkül? Milyen módon szervezhető, építhető legeredményesebben a helyi közösség? Hogyan állíthatóak helyre az eltűnésre, elfeledésre ítélt közösségi tevékenységi formák, rítusok?

Az elmélet, a történetiség oldaláról meg kívánjuk vizsgálni, hogy saját hagyományunkban mit jelent a közösség, a szerves közösségi működésnek milyen szintjei vannak, illetve mit jelentett és mit jelenthet számunkra a tágabb rokonság, így a rokon népekkel való kapcsolatok szintje?


1. február 14.

A magyar nép egész-sége

Katolikusok és reformátusok egymást kiegészítő és feltételező egysége a magyar hagyományban

    Előadó: Dezső Tibor Attila református lelkipásztor (Madéfalva)

    A megmaradás és a jövő érdekében szükséges a közösségek létrehozása, de az életképes közösségnek egyetlen alapja, csak a szerves műveltség lehet. Ha tovább gondoljuk a közösség szavunkat, a közös éG-en keresztül jutunk el: a közös iGe, közös eGy, közös Isten fogalmakhoz, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy nem elég a közösség fizikai – szellemi megalapozása, és élete, mert mindkettőt élővé maga a lélek lelkesíti.

    Amikor a pusztában negyvennapi böjt után, a Sátán arra akarja rávenni az Úr Jézus Krisztust, hogy változtassa a köveket kenyerekké, Ő így válaszol: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten Igéjével is. Azaz sem egyéni, sem közösségi életünk nem lehet teljes, egész, így egészséges sem, ha kimaradnak belőle a megtartó hit, a lélek nemesítő rezdülései, a szakrális szertartások.

    A lelkünk rezdüléseit, hitünket, szertartásainkat, csak a népi vallásosság felől tudjuk tetten érni, megérteni, és magyarázni. Bár külsőségekben vizsgálódunk, mégis a lélek belső rejtelmei tárulnak elénk. Lelkünk rezdülései, kétféle megnyilvánulási formát vesznek fel, attól függően, hogy közvetlen, vagy közvetett kapcsolatot tudok teremteni Istennel. Ez határozza meg hitünket, és rendszerezi szertartásainkat is. Ez a kéttípusú megnyilvánulási forma csak együtt alkothat egységet és teljességet, mint a férfi és a nő, ha férj és feleségként, egymást kiegészítve válnak egyekké.

    A szerves közösség létrehozása csak akkor jöhet létre, ha egy közös-ég alatt, közös Igénkkel, közös Egy-házat hozunk létre. Ebben az Anya Szent Egyházban mind a két megnyilvánulási formának egyszerre, egymást kiegészítő módon jelen kell lennie. Tehát, ha mi a magyar közösség létrehozásán fáradozunk, meg kell nézzük, hogy a magyar hagyományban hol, és hogyan mutatkozik ez a kettősség, és ebből a kétségből egységet kell alkotnunk.

    A magyarságot már évszázadok óta két vallási irányzat jellemzi, a római egyházhoz tartozó, itt gondolok a római katolikus, a görög katolikus egyházakra és a protestáns, ahová tartoznak a református, unitárius, evangélikus egyházak. Ezek közül a római katolikus és a református magyarság vallásos életét kell megvizsgálni, mert a kárpát medencében ezek számbelileg nagyon megközelítik egymást, valamint, mert eltér más népek római katolikus, illetve református vallási gyakorlatától, azaz magyar sajátosságokat mutatnak. A magyar katolikus és a magyar református vallásosság, a népi gyakorlat azt mutatják, hogy nemcsak megfér egymás mellett a kettő, de szükségük is van egymásra, mert amit nem tud biztosítani az egyik, azt adja a másik, és fordítva, így kiegészítve egymást alkothatnak egy egész-séges egységet.


2. február 26.

Közösségépítés határokon innen és túl 1.

    Közösségépítés kicsiben és nagyban – a székelyföldi templomok falképeinek útmutatása szerint

    Előadó: Kincses Kálmán református lelkipásztor (Székelyszenterzsébet)

    Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ennek a társadalmi berendezkedésnek, amelynek sínylődő és beteges letéteményese a mai ember (pedig igyekszik kényelmesen berendezkedni) – nos ennek a típusnak a napjai igencsak meg vannak számlálva.

Az ember két lehetséges megoldást kereshet túlélése érdekében:

  1. helyreállítani a Teremtővel való viszonyát, így helyreállítani e viszonyrendezésen keresztül önmaga belső értékrendjét is.
  2. A második lehetősége az elsőből adódik: közösséget alkotni. Megerősíteni a családi – amennyiben lehet a nagycsaládi kötődéseket, illetve ezzel együtt olyan természetes életfeltételeket keresni, amely nem a függésen és kiszolgáltatottságon alapul.

    Ennek a közösségmegvalósulásnak ma kétségkívül falvakon van a legnagyobb esélye, mert azok a legtöbbet őriztek meg szerves rendszerükből. Nem véletlen, hogy a Kárpát-haza sok száz falusi templomában maradtak ránk olyan örökségek, amelyek a múlt tanulságain keresztül jövőre irányuló útmutatást adnak.

    Ilyen két üzenethordozó a székelyföldi Nagygalambfalva és Rugonfalva templomának falképe is. Ezek a falképek régen egy-egy gyülekezetnek szolgáltak útmutatást – ma a róluk szóló előadások révén kilépnek „moccanatlanságukból”, és ők jönnek közel hozzánk. Ez azt jelenti, hogy ily módon nem csak kisközösségekre (család, gyülekezet) szabott üzeneteket kell megfogalmaznunk velük kapcsolatosan, hanem a magyarság egészére vonatkozót is. Sőt akár egész emberiségre vonatkozót is: a nagygalambfalvi freskó egyik főszereplője, Árpádházi Szent Erzsébet ugyanúgy hordozza nevében küldetését, mint nemzete egésze: hogy a felülről származó erővel a világ gyógyulására szolgáljon. Egy Bél-PoKLoS világot csakis a FéNY-Mag erejével lehet megtisztítani. Ha ezt tesszük, érdemesek vagyunk a MaGYaR névre , aki nem ezt teszi, csak bitorolja azt…


3. március 4.

    Akiket Kőrösi Csoma Sándor keresett I.

    Belső-ázsiai rokon népeink: az ujgurok

    Előadó: Dr. Máthé Lajos kutató, Napvilág Alapítvány (Budapest)

    Az ujgurok és a jugarok vallják a velünk való rokonságot. Hagyományos életmódjuk és műveltségük alapos kutatása, összehasonlítása szerves műveltségünkkel, választ adhat a népeink közti kapcsolatok milyenségére. Közösségi életük megismerése segíthet minékünk is élhető közösségeink és az élő világmindenséghez való kapcsolatunk megerősítésében.

    2006 tavaszán indult a „Magyar őseink és rokon népeink hagyományainak nyomában Kárpátiától Dzsungáriáig” elnevezésű, általam kidolgozott és összefogott kutatási program ujguriai szakasza.

    Kőrösi Csoma Sándor ránk hagyott kutatói végakaratát és szándékát megvalósítandó szerveztem meg az expedíciómat.

Céljaim világosak voltak:

  1. Felvenni a kapcsolatot az ujgur és jugar kutatókkal, népművészekkel, főleg a következő tárgykörökben: szájhagyományok, szokásrend, jelképvilág, népdal, népzene, néptánc;
  2. Összegyűjteni a népük műveltségét szerető és alaposan ismerő ujgur, jugar és kínai szerzők írásos forrásait, hozzájutni eredeti népzenei hanganyagokhoz és mindezt kiegészíteni saját feljegyzéssel, hangzó- és képanyaggal. Mindezek alapos felkészülést tehetnek lehetővé egy hosszabb távú kutatómunka számára (ilyen anyagok mindeddig alig voltak hozzáférhetőek Magyarországon);
  3. Az ujgur és jugar nyelvvel foglalkozók felkutatása; és ujgur-kínai-angol, illetve jugar-kínai szótárak hazahozatala, helység és családnevek jegyzékeinek összegyűjtése;

    Sikerült közel 10.000 oldal feljegyzést, könyvet, hang-és képanyagot hazahoznom. Mindezt kiegészíti kb. 35 óra hanganyag, 30 óra mozgókép és kb. 1200 fényképfelvétel. Az ujgur-kínai-angol szótár tízezer szót tartalmaz digitális formában. A vérrokonság tisztázása céljából 40 db DNS mintát vettem, amely már feldolgozás alatt van.

    Jelenleg az anyag rendezésének elsődleges feldolgozása folyik. 2008 nyarán szándékomban áll visszatérni, hogy a helyszínen folytassam a kutatómunkát.


4. március 18.

    Akiket Kőrösi Csoma Sándor keresett II.

    Belső-ázsiai rokon népeink: a jugarok

    Előadó: Dr. Máthé Lajos kutató, Napvilág Alapítvány (Budapest)


5. április 8.

    Hunor és Magyar útján

    Az „íjfeszítő” népek történelmi kapcsolatrendszere

    Előadó: Pap Gábor művészettörténész

    „Az eurázsiai térségben összesen két olyan földrajzi egység található, amely hosszú távon is hathatós védelmet tud garantálni a benne csoportosuló népeknek, ugyanakkor elég tágas is ahhoz, hogy ezek a népek a lehetőségeik szélső határáig ki tudják fejteni a bennük rejlő képességeket, s így összességükben végül is mintegy kicsinyített modelljét adják az emberiségnek. Ezek közül az egyik a Kárpát-, a másik, a túlsó, ázsiai félen a Tárim- medence, az egykori Ujgur birodalom területén. Kétpólusú rendszerrel állunk szemben tehát ezúttal is, csakhogy ez nem statikus, hanem eleven, lélegző, pulzáló (lüktető) természetű, amelynek egy-egy góca hol telítődik, hol lecseng, s az energiaáramlás a két(gyűjtő-) medence közötti útvonalszakaszon, egy kb. 200-300 km széles és több ezer km hosszú sávban, folyamatosan zajlik oda­vissza, oda-vissza.

Ebben a viszonylag egységesnek tekinthető - hiszen lényegében véve azonos szélességi körök közé eső - földrajzi-éghajlati övezetben anélkül mozoghatnak a népek, kultúrák, hogy menet közben életmódot kellene változtatniuk. A negatív visszacsatolás, mindenfajta önszabályozás alapja, így a szó szoros értelmében menetrendszerűen valósulhat meg az itt élő és ebben a mozgásban résztvevő népek életében. Kicsit patetikusan úgy is fogalmazhatnánk: íme, itt van és így működik az egyetemes emberi lét forrásvidéke, maga az emberség - in statu nascendi, azaz a születés, a létesülés mozzanatában.”


6. május 20.

Közösségépítés határokon innen és túl 2.

Csíksomlyó üzenete és jelentősége

    Előadó: Gergely István (Tiszti) római katolikus plébános

    Csíksomlyó a hit és a kultúra központja volt és marad az idők végezetéig a Szűzanya oltalmazó szeretetében.

    Ha ránézek, látom, amint kilép a Napból, lába alatt a Hold, feje körül a 12 csillagból álló koszorú. Bal karján az áldást osztó Gyermek, jobbján a királynéi jogar és azt se felejtsük el, hogy lábával rátapos a veres sárkányra.

A római katolikus hitnek mintegy foglalata ez az ábrázolás.

Így látjuk ezt ma is.

    Csíksomlyó tehát ma is élő, hitünk legnagyobb ünnepélye. A csíkiak a sok csapás és balszerencse után itt emelték fel lelküket a hit felé.

    A mai időkben még inkább szükség van a magyarság lelki együvé tartozására. Ezen összetartozás nélkül elkallódik népünk, nyelvünk és azok az értékek, amelyeket eleink hagytak ránk.

Ezért örök érvényű Csíksomlyó üzenete.


7. szeptember 23.

Közösségépítés határokon innen és túl 3.

Nemzetkoronázás

Szent Korona szertartások a Kárpát medencében

Előadó: Szántai Lajos magyarságkutató

Magyarország egész nemessége általános egyetértéssel, egyhangú közös akarattal választott valamikor régen magyar királyt. Nem kellett az individuumokra szakadt, felbomló, beteg társadalomban „közösségépítő” módszereket kidolgozni, mert az egyetemes közösség maga volt az egész nemzet. Ezért mondhatta IV. Béla király az egyik római pápának írt oklevelében azt, hogy a nemzet, a magyar nép szava a prófécia erejével bír, mert a nép szava az Isten szava. Ebben az esztendőben az időn keresztül két kerek évforduló is üzen nekünk: harminc éve került vissza harminchárom évnyi amerikai fogságból a magyar Szent Korona, valamint 550 évvel ezelőtt választották meg a fogságban lévő Hunyadi Mátyást a Duna jegén Magyarország királyává. Akkor, félezer és félszáz éve csak megválasztani tudták, királlyá koronázni nem, mivel Habsburg Albert özvegye ellopatta a magyar Szent Koronát. Volt megválasztott király, de nem volt Szent Korona, amivel jogérvényesen magyar királlyá lehetett volna avatni az egész világ által Isten ajándékának tartott ifjút. Mátyásnak csak óriási áldozatok árán sikerült visszaváltani a Szent Koronát Habsburg Frigyestől, majd ezt követően 1464. március 29-én, Nagypénteken koronázták királlyá az utolsó teljes értékű magyar uralkodót. A másik, krisztusi korú évforduló viszont a Szent Korona amerikai fogságból való visszaérkezését idézi. Visszajött a Szent Korona, de nem volt király. Most, az Úr 2008. esztendejében ez a két évforduló egészíti ki egymást. A nemzet, a mindenkori közösség megtalálhatja saját égi rendeltetését, sorsát, igazát, ha tudja, milyen irányba mutat célja. Idestova harminc évvel ezelőtt indult el a Kárpát hazában egy nemzetet összefogó, építő Fénykorona-szertartás. E szertartást újabbak követték és olyan jeles állomásokon keresztül, mint Kaposmérő, a Budai vár, Dobogókő, Óbuda, Báránd, Esztergom, Zelemér, Debrecen, Székelykeresztúr, a nemzet ismét szívével, lelkén belül keresi Koronájának Istenségét; s ezért a Korona talán újra megtalálja méltó szolgáját…

S Magyarország talán hamarosan közös akarattal, általános egyetértéssel, egyhangúlag, mennybe ható ősi lánggal óhajtja saját Szent Koronájában élő örök szabadságát.


8. október 7.

Közösségépítés határokon innen és túl 4.

A székelydályai templom képírásba foglalt üzenetei a helyi közösség és a nemzet számára

    Előadó: Fülöp Szabolcs református lelkipásztor (Székelydálya)

    Amióta az emberi minőség hivatott rendezni a földi életet, közösségekbe szerveződve teszi. A közösség számára pedig a legfontosabb, hogy az élő minőség által létrehozott tájban, amely együtt él és lüktet az őt gondozó közösséggel, megtalálja a Teremtővel való közvetlen kapcsolatfelvétel lehetőségeit. Az Árpád-kortól kezdve ez a hely egy faluközösség számára maga a templom. Székelydályán talán a templom külső és belső freskódíszei, és kazettás mennyezete vall a legtöbbet a közösség értékrendjéről.

    A templom, mint épített, emberkéz által létrehozott szent hely azonban csak központi eleme a falut körülvevő szent helyek rendszerének. Nem létezhet emberi élet az egész táj felélesztése nélkül. Ez nem jelent mást, mint a teremtéshez-, természethez illeszkedő, azt gyarapító gazdálkodást. Ebben nyeri el a fizikai, gazdasági életben is az értelmét.

    Így függ össze az ég a földdel, a szellemiség a lélek rezdülésein keresztül a test szükségleteivel. Erről tanúskodnak a templom képírásba foglalt üzenetei.


9. október 21.

    A rokonság és a komaság rendje a magyar hagyományban

    Előadó: Molnár V. József magyarságkutató

    A régiségben a templomi keresztelőn – a kisdedet a Teremtő világába, védelmébe bekötni szándékozó szülők választása okán! – akár harminc koma is jelen lehetett, beírattatott. Két komapár: a fő- és kiskomapár, valamint a páratlanok, akik garasos – vagy lógós – illetve hőskomának neveztettek. Szokásjog szabályozta, hogy a koma vérségi rokon nem lehetett, ekképpen a kisdedet keresztelő szülők (és azok vérségi rokonsága) új családokat, nemzetségeket „kötöttek” magukhoz, amelyeknek – íratlan törvény szerint – joguk és kötelességük teremtődött e kapcsolattal. E rokonság valamennyi tagja harmadik unokatestvérig komának szólíttatott és komaként viselkedett.

    A megkeresztelt kisded szülei arra törekedtek, hogy a lelki (komasági) rokonság vérségivé alakuljon. Felnövő gyermeküknek, gyermekeiknek a komaságban kerestek párt, ekképpen sógorság valósult, amelyben az egymást segítés jogai és kötelességei ugyancsak harmadik unokatestvérig voltak érvényesek.

    A régi magyar komasági és sógorsági rendszerben, rendszerrel őstársadalmi „intézmény” működött – működik ma is a Kárpát-haza némely vidékén –, amelynek természetes hálórendszere kíméletlen, nemzetellenes körülmények között is a nemzet megmaradását, talpraállását segítette


10. november 4.

Közösségépítés határokon innen és túl 5.

Ünnepek és hétköznapok Visnyeszéplakon.

A lélekrendező rítusok jelentősége a közösség építésében

Előadó: Máté László (Visnyeszéplak)

    Visnyeszéplak nem „ökofalu” és nem „biofalu”, hanem egy élő, működő, normális magyar falu kezdeménye. Manapság a „másság” tisztelete olyannyira teret hódít, hogy lassan elfelejtjük, mihez képest „más” a mai élet. Úgy érezzük, hogy alapvető és radikális változásokra van szüksége az országnak és a környező világnak is, ha nem akar önmaga pusztulásába rohanni. Mi, akik Visnyeszéplakra költöztünk, megpróbálunk a népmeséink útján járni. Megkerestük a városi zűrzavar szemétdombján azt a githes-göthös csikót, amelyikre ma csak nevetve legyint az átlagember. Ezzel a csikóval a vállunkon költöztünk ki a városból. Azóta keressük a parazsat, amivel meg kell etetnünk a gebénket, hogy táltos paripa váljon belőle, és hogy segíteni tudjon minket abban a vágyunkban, hogy királyfik és királyleányok lehessünk, vagyis emberhez méltó életet élhessünk. Ahhoz, hogy az élet újra élhetővé váljon körülöttünk, elsőnek a Teremtő és a teremtett világ kapcsolatát kell tisztáznunk. Elő kell vennünk, meg kell keresnünk szellemi és lelki hagyatékunkat. Ezekből a gyökerekből táplálkozva lehet új életet indítani. Ezt mi közösségben szeretnénk megélni, aminek alapja a közös hit a jóban, a közös hit Isten létezésében, a gondviselésben. Vissza kell térnünk a tiszta forráshoz, hogy újra lerakhassuk az alapokat. Ezekről a küzdelmeinkről, próbálkozásainkról, eredményeinkről fogok beszélni vetítettképes előadásomban.


11. november 18.

Közösségépítés határokon innen és túl 6.

Önszervező közösségeink újraélesztése

A Csörsz utcai biopiac, mint a közösségteremtés színtere

Előadó: Rózsa Péter biogazda (Virágoskút)

Ma a globalizáció hogyan éri el a célját?

- butítással: főleg az oktatás és a média által,

    - kiszolgáltatottságot, függőséget teremt: víz, villany, gáz, munkahelyek (800.000 közalkalmazott).

    - áttekinthetetlen törvények által (jogosítványok ill. jogosultságok, akadályok szövevényes rendszere).

Mi a megoldás?

Ennek tükörképe, azaz

    - nem használni, vagy csak a legszükségesebb mértékben a média eszközeit (nem nézni TV-t, főleg a TV-reklámokat, nem járni plazákba, hipermarketekbe, és így tovább).

    - az önrendelkezés lépéseit megtenni: saját termelés, házépítés, cserépkályha készítés stb. illetve termékcsere

Ebben mi lehet a piac szerepe?

    A piac nem kerülhető el, mert egyfajta fórum, ahol nem csak az áruk cserélnek gazdát, de az eszmék is (pl. az ételek vagy a kézműves remekek készítésének rejtelmei). Közvetlen kapcsolatot jelent a vevők és a „termékkészítők” között, legyenek azok kézművesek, művészek, vagy „normális” (ehető, azaz bio) élelmiszert előállítók. Nincs ráfordítás, a hely nem kopik el, a közvetlenség kölcsönös bizalmat teremt, ami a közösség alapja. E régi piaci működés visszaállítására tettünk kísérletet a Csörsz utcai biopiaccal Budán.


12. december 2.

Közösségépítés határokon innen és túl 7.

Önszervező közösségeink újraélesztése

„Magok” és „palánták” Debrecenben és környékén

    Kerekasztal-beszélgetés meghívott vendégekkel.

    A beszélgetést vezeti: Gyöngy Péter és Géczy Gábor

    Debrecenben a 70-es évek közepén, éppen ezen az egyetemen vette kezdetét a magvetés. A saját hagyományainkra épülő szerves közösségi létezés remélt jövőjének előkészítésére irányuló szellemi alapozást döntően a Pap Gábor művészettörténész által tartott szabadegyetemi kurzusok jelentették. A kezdetben főként a szellemi töltekezést és tisztázást szolgáló folyamat első gyakorlati eredményei a legkülönbözőbb műfajokban alkotó, laza szellemi csoportot képviselő debreceni művészek műalkotásaiban öltöttek testet, majd kialakult a szerves rajzi nevelés rendszere is, Makoldi Sándor festőművész tanítóképző főiskolai műhelyében. A kilencvenes években – az akkorra már országos mozgalomként működő Örökség Népfőiskola hatására is – megjelentek az első közösségi kezdemények Debrecenben, illetve a város szűkebb-tágabb vonzáskörzetében is. Az országos magvetésben is meghatározó debreceni folyamat kisugárzása és a MAG közösségek létrehozására irányuló évtizedes erőfeszítés mára a közösségek látványos szaporodását hozta környékünkön. Az elmúlt évben is jó néhány közösségi csíra ütötte fel a fejét Debrecen 50 km sugarú körzetében, Nyíregyházától Balmazújvároson, Nádudvaron és Hajdúnánáson át, Berettyóújfaluig. A MAG-ok és más civil szervezetek egy asztalhoz ültetett képviselőit arról kérdezzük, hogy mit gondolnak a helyi közösségek építésének lehetőségeiről, és mit kívánnak tenni a gyakorlatban sajátmagukért, magunkért.

A Motolla Egyesület – Debrecen családi alkalmai 2008. első félévében, szombatonként, 15 órától 21 óra 30 percig, a Homokkerti Közösségi Házban (Debrecen, Szabó Kálmán u. 68.) és a szabad ég alatt:

2008. február 2 – Motolla farsang; március 8 – Nemzeti ünnepünk előtt; április 19 – Hagyományunk élő forrásai; május 1 – Motolla majális és pünkösdi király és királyné választás Dombostanyán; június 21 – „Megraktuk, megraktuk, négyszögűre raktuk…” Szentiváni rítus, virrasztás „napfőkőttig” a zeleméri templomromnál.