:: Életfa :: Népmese :: Búcsújárás :: Mennyezet :: Világegyetem ::

Hírlevél

Iratkozz fel hírleveleinkre és minden új hírről értesülni fogsz.
A feliratkozás mentes minden kötelezettségtől, arról bármikor le lehet iratkozni. Köszönjük, ha velünk tartasz.
Kövesd híreinket
itt, Csatlakozzon Facebook oldalunkhoz itt Iratkozzon fel rss értesítőnkre! és itt Kövessen a Twitteren!

Bejelentkezés



Partner oldalak

Statisztika

websas.hu Google PageRank

QR-kód

Kövesd mobilon is a Naputat!
qr-kod
Mi ez? Tudnivalók a QR-kódról.
Kezdőoldal Örökség A magyar címer rövid története
A magyar címer rövid története PDF Nyomtatás E-mail
2004. június 25. péntek, 01:00

Kezdeti államiságunk idején (XII-XIII. század) a mindenkori uralkodó saját képezte egyben az ország címerét is. Ez időben tehát külön államcímerről nem beszélhetünk.

Mai államcímerünk alkotóelemei, a pólyák, a koronán álló kettőskereszt, a hármas halom, a pajzson elhelyezett Szent Korona több évszázados fejlődés eredménye.




A pajzsra és zászlóra festett jelek, ábrák a XII. sz. elején állandósulnak. Még a címerek előképei sem jelennek meg a XI. sz. utolsó harmada előtt. Magyarországon királyi (állami) címerről csak 1202 után beszélhetünk. Így az Árpádok eredetmondájában szereplő turulmadár még nem jelenhetett meg címerállatként, ellentétben a Képes Krónikában ábrázolttal. A kettőskereszt, országcímerünk másik alapvető eleme, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában (1190 körül) jelenik meg, bizánci hatásra (III. Béla a császári udvarban nevelkedett). Nála jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve. A korai előfordulásokban kilencszer, később hétszer vágott mezőben, hol a páros, hol a páratlan sávokban oroszlánokat ábrázolnak. Címerünk jobb mezőjében látható pólyák (vágásos címer, az

Árpád-ház családi jelvénye) először Imre király 1202. évi pecsétjén fordulnak elő. E pecsét címerén a pólyák közötti mezőn kilenc lépkedő oroszlán látható. Az oroszlános pólyás címer formája időről-időre változott, így például II. András 1222. évi úgynevezett "Aranybulláján" már csak hét oroszlán van. Ezekből a párosak egymással szembenézők, közöttük egy-egy hárslevél látható. E címer festett szép kivitelű példánya a Magyar Országos Levéltár épületének lépcsőházában található. Feltűnő különbség a két címerábrázolás között, hogy az Aranybulla pecsétjén az oroszlánok nem a pajzsmezőben, hanem a pólyákban vannak elhelyezve. Ugyanezen II. András 1231. évi pecsétjén öt pólyát és tizenegy oroszlánt találhatunk, de pénzérmein az oroszlánoknak nyomuk sincs. Az oroszlánábrázolás és a vörös-ezüst vágás spanyol hatást mutat. A vágásos címer a XIII. században csak rövid ideig használatos, IV. Béla (1235-1270) pénzein újra a kettőskeresztes címerpajzs tűnik fel.
A pólyás címert az Árpád-ház kihaltával trónra került Anjou házi királyaink - jogfolytonosságuk jelzésére - szintén átvették. De ezt a gyakorlatot követték a többi uralkodóházból származó királyaink is történelmünk folyamán mindvégig. Az első ilyen egyesítésre utaló példa: A Bécsi Képes Krónikában Károly Róbert király pajzsán az
Árpádok pólyái és az Anjouk liliomai együtt szerepelnek. A lebegőn ábrázolt kettőskereszt alatt hamarosan megjelent a hármashalom, utóbb a korona is. A pólyás és a hármashalmon álló kettőskeresztes forma először Nagy Lajos király pénzein fordul elő.
A pólyákat és a kettőskeresztet Zsigmond király is alkalmazta pecsétjein, de használt pólyás-oroszlános pecsétet is.
Mátyás király uralkodói
címerében a pólyák és a kettőskereszt mellett hollós címerét, vagy atyjától örökölt címeréből vett oroszlánokat használta.
A magyar államcímer végleges, ismert formája II. Mátyás alatt alakult ki, állandó használatra Mária Terézia idejében vált egyértelművé, következetessé. Az itt bemutatott
pecséten a magyar címer csak egy a tartományok címerei közül.

A köztudatban szimbolikus jelentés is kapcsolódik a címeren megjelenő formákhoz. E szerint a vágásos címer négy ezüst sávja az ország négy legfontosabb folyója: a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva. Az elképzelés a XV. század végi oklevelekben is feltűnik, és Werbőczy István Hármaskönyve terjeszti el. Macedo (portugál származású jezsuita) szerint a hármashalom három hegyet jelképez: a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát. A mai álláspont szerint ezek csak legendák, a valóságot nem fedik. A Zrínyi költői iskolájába járt Listius László Magyar Márs című verseskönyvének lírai darabjai közé 1653-ban iktat be egy hat strófányi címerverset, amelynek sem előzményeit, sem követőit nem kereste még a kutatás: „A kereszted duplás, kibül szármad [kiárad] forrás, / Határodat keréti, / Tisza, Duna, Száva, kifolyó szép Dráva / Zsengéjét ráterjeszti, / Ég is harmatjával és bő malasztjával / Mint Gedeont élteti” (A nemes Magyarország címeréhez). A barokk hőskora után is lesznek énekesei Magyarország címerének. Faludi Ferenc a bőszavú Listiushoz képest ilyen tömör és szemléletes: „Keresztünkkel villogjatok / Országunknak hegyei, / És vigabban induljatok / Négy címeres vizei” (Szent Imre hercegrül). Vörösmarty Mihály Berzsenyire emlékeztető „országos” jelzőjével ad hangsúlyt címerfolyóinknak: „Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben, / Téridet országos négy folyam árja szegi; / Ám természettől mindez lelketlen ajándék: / Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.”” (Magyarország címere).
A mohácsi vész után három részre szakadt ország Habsburg uralom alá került része képezte valójában a "Magyar Királyság"-ot , de gyakorlatilag csak egy volt az osztrák császárság tartományai között. A császárság birodalmi jelvénye volt a
kétfejű sas, melynek mellén illetve szárnyain helyezkedtek el a tartományok címerei. II.József (1780-1790) uralkodása idején jelennek meg olyan pénzérmék, amelyeken nincs Magyarországra utaló elem. I. Ferenc (1792-1835) alatt pedig néhány esetben a nemzeti címer kiszorul a főhelyről, és Ausztria szimbólumai között szerepel: "Ausztria egyszerű tartománya lettünk a címerben is". Ezért követelik a újra és újra a reformországgyűlések a nemzeti címer használatát, és ekkor válik az osztrák sas a gyűlölt önkény jelképévé.
E megalázó helyzetet törölte el ideiglenesen az 1848-1849-es szabadságharc, melynek során a
magyar állami címer önállósult az alábbi formában: négyelt pajzs, boglárpajzzsal.



A 63. honvédzászlóalj 3. századának pecsétnyomója, 1849

Az első mezőben Erdély, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Dalmácia - mint a Szent Korona társországai - címere látható. A boglárpajzsban a magyar kiscímer foglal helyet.

A középcímeren csak a ténylegesen az országhoz tartozó területek jelképei szerepelnek. Válaszul a december 2-i olmützi nyilatkozatra, december 9-én eltüntetik a koronát a címerből. A detronizáció (1849. április 14.) után a korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer lesz a használatos. Ez a forma azonban már akkor sem vált állandóvá, hivatalossá, hiszen a nemzeti kormány csak a Habsburg-ház trónfosztását mondta ki, de nem kiáltotta ki a köztársaságot. Jogilag a szabadságharc alatt Magyarország királyság maradt.


Kossuth címer Halassy Kázmér szolnoki szállítási és ellátási kormánybiztos pecsétnyomóján, 1849

A szabadságharc leverése után, az elnyomás idejében visszatért a korábbi, kétfejű sasos forma, mígnem az 1867-es kiegyezést követően megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia, ennek keretén belül a Magyar Királyság. Az új államalakulat címere lényegében az 1848-as formát követi azzal a különbséggel, hogy a társországok címereinek más az elrendezése, továbbá, hogy a pajzslábban az időközben a Szent Korona uralma alá került Fiume címere is helyet kapott. Pajzstartókul itt két angyal szerepel.
Az 1915. évi
magyar "kiscímer" lényegében már a mai formának felel meg azzal a változtatással, hogy a pajzstartó két angyalt esetenként cserfa- illetve babérág koszorú helyettesíti. Mindkét forma egyenértékűen használható volt. Ugyanezen évben határozták meg az ország úgynevezett "középcímer"-ét, mely csekély módosítással az 1874. évi címer megfelelője. A módosítás elsősorban Szlavónia címerében jelentkezik. Ebben a nyest nem zöld, hanem vörös mezőben fut, a felette lebegő hatágú csillag nem arany, hanem vörös. A pajzslábban Fiume címerének helyét kettéosztották, ennek jobb mezőjében jelent meg az 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina címere: Arany mezőben felhőből
kinyúló vörösruhás, szablyát markoló kar. Pajzstakarók a két angyal, esetenként a cserfa-
illetve olajágak.
A monarchiának felépítéséből eredően voltak közös intézményei is, így például a közös hadsereg, melynek
felségjelvényein a monarchia felbomlásáig szerepelt a kétfejű sas:




A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a kis- és középcímer mellett kialakult az úgynevezett "nagycímer", melyet hivatalosan kizárólag az uralkodó pecsétjén alkalmaztak. Ez annyiban különbözött a középcímertől, hogy a boglárpajzsban szereplő kiscímerbe behelyezték az uralkodó, a Habsburg-Lotaringiai ház
címerét.
Ugyancsak 1915-ben alkották meg az összmonarchiát szimbolizáló egyesített címert, jobbról az Osztrák Császárság tartományaival, ballról a Magyar Királyság társországaival, a kettő között - mintegy összekötve a két egyenrangú felet - az uralkodóház címere lebeg.
Az első világháborút követő zavaros időkben a címerhasználat is zavarossá vált , Károlyi Mihály mint köztársasági elnök a korona és a pajzstartók nélküli
címert tette hivatalossá. 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság a Kossuth-címer használatát is eltörli, a hivatalos szervek gyakran az ötágú csillagot ábrázolják pecsétjeiken, az őket követő Horthy-korszak ismét a koronás kiscímert tette az állam hivatalos jelképévé. Azonban a Trianonban elcsatolt területek iránti igény kifejezésére 1938-ban - elsősorban a fegyveres testületeknél - újra bevezették az 1915-ös középcímer használatát. A nyilas hatalomátvétel után a "H" betűt és a nyilaskeresztet illesztik a címerhez.
A II. világháborút követő köztársasági államforma 1946. február 1-től a korona nélküli
kiscímert,

1949-ben Rákosi rendszere a szovjet mintára alkotott búzakalászos, kalapácsos, vörös csillagos "címert" vezette be. Az "alkotmány", szakítva több évszázados történelmi, nemzeti hagyományainkkal, magyar előzmények nélkül álló címert emel nemzeti szimbólumaink közé, melynek központi motívumai a kalapács és a búzakalász. Fölöttük ábrázolják a kék mezőre sugarakat bocsátó vörös csillagot. A jelvény heraldikai szempontból nem tekinthető címernek, mivel figyelmen kívül hagyja azt az általános törvényszerűséget,

hogy a címer elengedhetetlen eleme a címerpajzs. E gyűlölt jelképet söpörte el az 1956-os szabadságharc, és újra zászlajára emelte a "Kossuth címer" néven ismert korona nélküli kiscímert.
A rövid életű szabadság után az 1957-es alkotmánymódosításban megkísérlik az 1949-es címer legsúlyosabb hibáit elkerülni. Az aranykeretes, vörössel, fehérrel és zölddel vágott pajzs már hangsúlyozza nemzeti színeinket, a vörös csillag csak sisakdíszként szerepel, és a búzakalászt összefogó nemzetiszínű és vörös szalag fejezi ki a címer politikai tartalmát. Legfőbb hibája, hogy nincs több száz éves magyar címerhagyományokra épülő, önálló heraldikai tartalma. Csupán nemzeti színeinket ismétli meg, amelyek az egyszínű ábrázolásokon - így például a pénzérméken - nem ismerhetők fel.

A rendszerváltás címertani nagy előrelépése tulajdonképpen 'visszalépés' volt: 1990. júliusában az ország visszatért ősi jelképéhez, a Szent Koronával ékesített magyar kiscímerhez.




Címerábrázolások az iparművészetben és a népművészetben (kattints a nagy képért):
szknepmuv-02.jpg szknepmuv-03.jpg szknepmuv-05.jpg szknepmuv-06.jpg szknepmuv-12.jpg szknepmuv-27.jpg szknepmuv-26.jpg szknepmuv-29.jpg szknepmuv-39.jpg szknepmuv-40.jpg
szknepmuv-07.jpg szknepmuv-14.jpg szknepmuv-15.jpg szknepmuv-16.jpg szknepmuv-24.jpg szknepmuv-28.jpg szknepmuv-32.jpg
szknepmuv-421.jpg szknepmuv-37.jpg szknepmuv-38.jpg szknepmuv-41.jpg szknepmuv-k2.jpg


CÍMEREINK IDŐRENDBEN:

Imre király 1202. évi pecsétje

II. András 1222. "Aranybulla"

II. András 1321. évi pecsétje

IV. Béla pecsétjei

Károly Róbert

Nagy Lajos király pénze

Mátyás király uralkodói címere
Mária Terézia pecsétje
Az Osztrák császárság birodalmi jelvényén a magyar címer
1848-as Szabadságharcban önállósult magyar címer
1849-es "Kossuth-címer", majd az
1956-os Forradalom és Szabadságharc címere
1867. A Magyar Királyság címere a Monarchiában
Angyalos címer
1915. évi, magyar kiscímer - 1920. A Horthy korszak címere
1915. évi, középcímer
1938-ban (elsősorban a fegyveres testületeknél) ismét bevezették
1915. évi, összmonarchiát szimbolizáló egyesített címer
Nagycímer
1918. A Károlyi korszak magyar címere
1945-ben újra bevezetésre került
1949-1956 1957-1990
1990. júliustól: Szent koronával ékesített magyar címer

Az erdélyi fejedelmek közül számosan igény tartottak a "magyar király" címre is, ezen igényüket pecsétjeiken kifejezésre juttatták.
Különleges voltukra való tekintettel felsoroljuk és bemutatjuk ezen pecséteket, kezdve az Erdély Nagyfejedelemség címerével.
Erdély címerszimbolikája alapján három elemből, a három államalkotó nemzet - a magyar, a székely és a szász - címereiből áll. A magyar nemzetet a fekete sas, a székhelyeket a nap és a hold, míg a szászokat a hét vörös bástya /Siebenbürgen!/ jelezte. E címerelemeket Erdély önálló államisága idején az egyes fejedelmek saját családi címereikkel ötvözve használták. Hivatalosan csak 1765-ben Mária Terézia uralkodása alatt született meg az önálló, Erdély Nagyfejedelemség címere. Az aranyozott, barokk keretű, vörös sávval vágott pajzs felső kék mezejében kiterjesztett szárnyú, arany csőrű, kiöltött vörös nyelvű, jobbra néző fekete sas, jobbról arany naparctól, ballról szarvaival balra néző ezüst holdsarlótól kísérve. Az alsó arany mezőben hét (4-3) vörös bástya, fekete kapukkal és 2-2 ablakkal ellátva. A pajzsot fejedelmi korona fedi. Két oldalán allegorikus nőalakok kísérik, jobbról az igazságosság, ballról a bőség, a jutalom szimbólumai. Ez utóbbiak - miután Erdély 1848-ban egyesült az anyaországgal -
nincsenek használatban. 1848-49. évi, magyar címer első mezejében az anyaországgal egyesült Erdély látható. Az Erdély címerpajzsát kettéosztó vörös sáv először Apafi Mihály 1666. évi tallérján jelenik meg, azelőtt sehol sem fordult elő.

A továbbiakban néhány pecsétrajz látható, melyeken a magyar címer elemei is feltalálhatóak:

János király 1540. évi
dukátja.
16 mm, 0,48 g, ezüst. Előlap: IOHAN. SECVN. D. G. R. VNG. 1557. denár Iohannes secundus Dei gratia rex Ungariae 1557 (II. János Isten kegyelméből Magyarország királya 1557). Hátlap: PATRONA - VNGARIE Patrona Hungariae - Magyarország pátrónája.
Címer előlapon: négyelt pajzs szívpajzzsal. Alappajzs 1. mező: magyar vágások, 2. mező: magyar kettős kereszt, 3. mező: Dalmácia, 4. mező: Csehország. Szívpajzsban Zápolya-farkas. (Fotó alább.)

János Zsigmond
pénze, 1559.

Izabella királyné
címere, 1540-től

Bocskai István fejedelmi egyesített
címere Magyar és Erdélyország címerével, pajzsán a Szent Koronával, belül a "Sárkány-rend" jelvényével övezetten családi címerével.


Bethlen Gábor
pecsétje, 1620.

KÉPEK AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG TÖRTÉNETÉHEZ
(kattints a nagy képért)
Szapolyai János éremképe Váradi béke János Zsigmond és Izabella oklevele János Zsigmond János Zsigmond és Szulejmán János Zsigmond Szulejmán előtt _katt a nagyobb méretért Fráter György
Fráter György meggyilkolása II. János király érme 2. Ferdinánd király érme 2. Szelim szultán érme Erdélyi Fejedelemség Báthori István síremléke
Temesvár 1. Janicsár 3. Janicsár 2. Gyalogos katona Szpáhi 2. Topcsi Török lovas katona Török portyázók Török előkelő és magyar vitéz
Báthori István Báthory Kristóf Báthori Zsigmond Báthory Zsigmond 2. Pálffy Miklós félvértje Basta, Giorgio Vitéz Mihály Bocskai István 1.
Bocskai István koronája Rákóczi Zsigmond fejedelem érme Temesvár 2. II. Rákóczi György 1. Magyarország Thököly fejedelemsége idején Basta kínoztat
Szultáni meghatalmazás Bocskainak Hajdúk Illésházy István Illésházy István pecsétje Belgiojoso gróf Rákóczi Zsigmond Báthory Gábor Bécsi béke
Bethlen Gábor 2. Bethlen Gábor tudósai közt Frigyes cseh király és Bethlen Gábor Bethlen Gábor kardja Nikolsburgi béke Brandenburgi Katalin I. Rákóczi György II. Rákóczi György 2. Rhédey Ferenc
Barcsay Ákos Talpas katona Kemény János I. Apafi Mihály II. Apafi Mihály Thurzó György Báthori István hitlevele Kolozsvári Ménasághi család címere
Magyar főúr Magyar kapitány Magyar nemes 3. Székely férfi Nemes oszmanli Szász tanácsúr Szász polgármester Szász polgár Szász asszony
Medgyes, főtér Nagyszalonta, Öregtorony Sepsiszentgyörgy, erődtemplom _katt a nagyobb méretért Brassó Segesvár 1. Budai vilajet 2. Olasz vagy Kolozsváry család címere

FORRÁSOK: A KULTÚR MARKET honlap - (http://www.akm.externet.hu/), KERESZT ÉS FÉLHOLD - A TÖRÖK KOR MAGYARORSZÁGON (1526-1699) - Encyclopaedia Humana Hungarica 05. (http://mek.oszk.hu/01800/01885/), NaPúT KéPTáR >Szent Korona a népművészetben, A magyar címer története - (http://www.inf.u-szeged.hu/~tanacs/cserkesz/cserk/cimer.html), Kovács Sándor Iván: Merre zúgnak habjai..., http://www.atti.info/erdely.htm,

Irodalom: Laszlovszky József: A magyar címer története, Ruffy Péter: Magyar ereklyék, magyar jelképek

 
RocketTheme Joomla Templates
Secured by Siteground Web Hosting