A pénzelmélet szerint a pénz törvényesített csereeszköz, amelynek az értékmegőrzést is szolgálnia kell. A pénzkiadás ezért korábban állami privilégium volt (pénzverési felségjog). A pénzként forgalomban lévő arany, ezüst és rézérmék állami jelvényt viseltek. Az állam tehát szavatolta a fém tisztaságát, és az érmék súlyát úgy, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is mindig tudott volt, mennyit ér egy pénzdarab. Így a fémérmék egyben állandó értékű csereeszközök voltak.
Az államnak azonban, hogy pénzt tudjon kiadni, arannyal és ezüsttel kellett rendelkeznie. Ezért fontos volt, hogy az ezüstbányák állami kézben legyenek, és így az állam az ezüstöt további vert érmék céljára tudja felhasználni. Megfordítva, a polgárok tudták, hogy az állam csak annyi pénzt tud kiadni, amennyi nemesfém felett rendelkezik. A nemesfémkészlet volt tehát a nemesfémben forgalomban lévő természetes pénz alapja (aranyforgalmú pénz).
| < Előző | Következő > |
|---|

Ajánlom a könyvet, mert mindannyian érezzük a világ átalakulását körülöttünk, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a világ rohamosan változik. Az átalakulás kellős közepén járunk, tanuljunk a múltból, tanuljunk a környezetünktől, tanuljunk bárhonnan.


Twitter
Digg
Del.icio.us
Furl
Yahoo
Googlize this
Facebook